Seite - 355 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

355 tartanak Friaul ellenében, mely ily esetekben többnyire az olaszhoz csatla- kozik. Ugyancsak a földrajzi helyzetből következik az is, hogy Tirol ladinsága több esetben találkozik valamely jelenség dolgában a friaulival és a grau- bündenivel, mint e kettő ismét egymással. A tiszta ladin nyelvjárásoktól a keveréktájszólások leginkább a velük határos olasz nyelvterületről átvett kölcsönszavaikban ütnek el. A ladin szókincs egyik legfontosabb eleme a német, vagy helyesebben germán szavak csoportja. A ladin az összes többi román nyelveket fölül- múlja germán nyelvelemeinek számára nézve. Ezek közt azonban jól meg kell különböztetnünk a többi román nyelvekkel közös kölcsönvételeket azoktól, melyek csak a ladinság sajátjai. Amazok ugyanis régibb időből valók, s a román és germán hangrendszer nem épen nagyon térvén el egy- mástól, átvételüket nem is gátolta valami nagyon nagy akadály. A második csoportba oly szavak tartoznak, melyek már az új-felnémet nyelvből valók, vagy pedig, mivel itt különösen csakis a tiroli ladinságról szólunk, Tirol német tájszólásaiból szivárogtak be, s mivel már nem igen illeszkedhetnek a ladin nyelv hangtörvényeihez, még a laikus előtt is azonnal kölcsön-szavakúl ismerszenek föl. A három ladin nyelvterület közül könnyen érthető okokból a graubündeni a leggazdagabb germán elemekben; már valamivel szegényebb a tiroli és a legszegényebb a friauli, melyben azonban ezért mintegy kár- pótlásúl a szláv kölcsönvételek foglalnak el ha nem is épen túlságosan nagy, de mégis eléggé felötlő helyet, míg Tirol ladin nyelvjárásaiban alig van a szlávságnak nyoma. Arra a kérdésre, vájjon vannak-e nyomai a ladin nyelv- ben a római elemeket megelőző nyelvnek is, határozottan igennel felelnek azon nem csekély számú ladin szavak, melyek eredete nem nyomozható ismert forrásokig. Azonban ez elemeket valamely egyes nyelvnek, mondjuk, a rhätinek tulajdonítani annyiban mégis fölötte bajos, hogy magáról e rhäti nyelvről majdnem semmi biztos ismeretünk sincs. A szókincs változatosságához járúl az egyes ladin nyelvjárások meg- különböztető elemeként az alaktani jelenségek sokfelé ágazása. Ide tartoznak az egykori kétesetűségnek még fönmaradt nyomai, a minőkkel Tirol ladin- ságában is találkozunk. Ilyenek az ennebergi fonz (fundus), pavel (papilio), a grödeni páster (pastor), a melyek a latin alapszó nominativusi alakjára vezetnek, holott egyébként az egyes szám fönmaradt esete az accusativus szokott lenni. Nem kevésbbé fontosak a változó hangsúlyozással járó eset- képzés nyomai, minők az ennebergi Uri (latro), a nagyító képzős ladron 45*