Seite - 360 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

360 megfontolásuk és találó itéletök. Véleményének a vorarlbergi szívesen és könnyedén ád szóbeli kifejezést, ezért nagy barátja az eleven társalgó mula- tozásnak, melyet a szeget fején találó ötletekkel és csípős gúny nyal tud fűszerezni. Ékes, vagy legalább is könnyen ömlő szólása azonban gyakran fajúi szószaporítássá, ingerkedő hajlama veszekedő kedvvé. Büszke önérzete nem ritkán hiúsággá duzzad, szülőföldéhez való ragaszkodása pedig olykor helyi érdekek szűkkeblű dédelgetésévé válik túlságában. A nép igazságérzete és méltányossága, valamint a nemes jótékonyságra való hajlama már sokszor bebizonyúlt. Ha egy felől, kivált az iparűző kerületekben, az élet örömeinek élvezésére s némi fényűzésre való törekvést is tapasztalunk, más felől el kell ismernünk, hogy még ez is mindenütt az igazi háziasság, a kényelmes otthon és a tisztaság dicséretes ápolása iránti élénk érzékkel párosul. A tisztaság- szeretet kivált Mittelbergben, a Bregenzi-erdővidéken, a Tannbergen és Montavonban tűnik szembe. A vorarlbergiek hazaszeretete a századok folya- mán mindenkor fényesen bevált. Őszinte vallásos érzületet főleg a magasabban fekvő völgyekben találni. Az egyes tartományrészeknek megvan a maguk sajátszerű jellegük. Az alsó Rajna-völgyben több az életkedv, daltól, zenétől hangosabb a vidék, általában mélyebb a lakosság érzésvilága, mint a felsőben. Az erdővidék elejét lakó nyíltabb és közlékenyebb, míg a belső részek népe már zárkó- zottabb és óvatosabb. Saját vidékein kivűl az erdővidékit büszkének, de egyúttal óvatosnak és a felesége akaratától nem kevéssé függőnek ismerik. Ellenben a mittelbergi már azt tartja : „As bitzle Schnaps und as bitzle Wiberroth ist guot, aber ja vo keim Theil z1 vielu (Egy kis pálinka, meg egy kis asszonyi tanács jó, de a sok mind a kettőből megárt). A mittelbergi igen erős önérzetű, vendégszerető és jótékony. Mint a felső Walser-völgyben lakó sógorának, neki is sok a természetes esze, melynek velős mondásaiban („Walserreden") adja jelét. A Walser-völgy lakóit különben agyafúrtaknak is mondják, még inkább pedig a montavoniakat. Takarékosság, szorgalom és becsületérzés különben emezeknek is legkiválóbb erényeik. A vorarlbergiek kereskedelmi szellemű útazó kedve Montavonban a legnagyobb. Az ily útakról megtérő vándorok aztán csiszoltságot s több ügyességet visznek haza magukkal, de olykor messze járt emberek ismert szokásaként kissé el is vetik a sulykot. Odahaza általában nem sok pénzt költenek, hacsak olykor a korcsmában kérkedésből ki nem vágják az asztalra tömött erszényüket s fényes aranyaikkal nem gurigáinak.