Seite - 364 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

364 zárhatók el. A földszínt és az első emelet fölött némely helyütt koczkás vagy íves, vagy csipkézett díszítésű párkány vonúl körűi, mely az erkély korlátjának és oszlopainak faragványaival és az ablakkeretek czifrázataival, valamint a kinyúló tetőgerendák faragványos fejeivel elég díszt ad e házak- nak; ez az összeállítás a kisebb-nagyobb egyszerűségen kezdve egész a legszeszélyesb ékítésig igen gazdag változatosságú. Kellemes hatású a falak fenyűfa-gerendáinak idő haladtával a napon vörös-barnára változó termé- szetes színe is. Ritkán hiányzik a homlokfalról a ház építésének évszáma, első birtokosának neve, néha pedig többé-kevésbbé világosan olvasható erkölcsi mondások is láthatók rajta. Az ablakokból, kivált a felsőkből üdén pompázó virágdísz mosolyog le, kellemesen tarkítva élénk színeivel a hozzá jól illő sötét hátteret. A pitvarból a konyhába s az e mellett lévő, takaros faburkolattal kirakott falú szobába érünk. Ebbe két homlokfali és két oldalvást eső ablakon át szűrődik be a világosság. Az ablakok alatt van a két, egymással derékszögben álló fal hoszszában a lepántolt pad. Az ajtó mellett egy felől egy nagy, tarkára festett szekrény áll, más felől meg a testes, de nem igen magas kályha terpeszkedik, melyhez padok támaszkodnak. Az ablakos falak alkotta szögletben („Spausawinkel") látjuk a jókora, nyolcz- szögletű asztalt, melynek a közepébe gyakran palatábla van illesztve, fakerete pedig szép berakott munkával ékes. Ugyanebben a szögletben függ a falon a feszület. Néhány szék, egy tükör, pár szentkép, arczképek, egy schwarz- waldi óra, a szenteltvíz-tartó s legfölebb még egy fiókos szekrény járúlnak a szoba bútorzatához. A másik ajtó a többnyire csak egy-ablakos oldalszobába nyílik. A pitvarból néha ugyancsak meredek lépcső vezet föl az emeletre, hol a belső és külső szobán kivűl rendesen még erkély („Loba") is van. Népviseletről ma már legfölebb a Bregenzi-erdővidék, a Walser-völgy és a Montavon női lakosságát illetőleg lehet szó. Az erdővidéki nők fő ruhája az újjatlan köntös („Juppe"), mely fekete, sokszorosan ránczolt fényes vászonból készül s a válltól egész bokáig ér. A derékon fekete, ezüst csattal kapcsolt bőr-övvel szorítják a testhez, alúl pedig, körülbelül a térd magasságában keskeny kék sáv fut rajta körűi. A nyak táján a köntös mellénye, a „Mieder", vagyis az igen rövid ruhaderék, kissé ki van vágva és széles, gyakran hímzett selyem szalaggal szegélyezve. A nyakat bársony gallér („Goller") övezi; ez és a szoknya-derék közé az „előtevőtt-t (Fürtuch) tűzik be; ennek csakis felső, látható szélét arany rojtozat díszíti. A gazdagabbak nehéz, színes selyemből varrott ruha-újjakat is viselnek. Templomba menéskor a húsz éven