Seite - 369 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

kalácsok alakjában kapják. A lakodalomra („Hozig") a keresztszülék okvet- lenül meghívandók. Az évkör legszebb ünnepi szokása, a melynek örege, ifja egyaránt örül, az ú. n. szikra- vagy üszökvasárnap (Funkensonntag) tavaszi ünnepe a böjt elsó vasárnapján. E szokás régebben az egész tartományban el volt terjedve; ma már azonban csak az 111 melletti Walhengauban dívik. A „Funka", vagy a mint Blumeneggben hívják, a „Büscha", egy fiatal fenyűszál, melyet némely helyütt dobpergés közben és a falubeli fiúk újjongó kíséretével szállítanak az ünnepély színhelyére. A fácska hegyire szalmából való s ócska ruhába öltöz- tetett bábot szúrnak föl, s e boszorka jobb kezébe egy seprűt adnak, a fejébe pedig jókora adag puskaport töltenek. A fa törzse egészen eltűnik a burkolat és a máglyává rakott fahasábok között, melyeket az iskolás gyermeksereg versengő buzgalommal hord a hely színére. Az est beálltával e máglyát meggyújtják s körötte a fiúk és leányok fáklyákat csóválnak. Víg ujjongás, ének- és zeneszó, meg mozsárdurrogás "hallik mindenfelé, s némely faluban ez alkalommal a következő áldás-mondókát éneklik : Flack us, flack us (Süss ki, süss ki Über alle Spitz' und Berg us! Minden hegyen, csúcson túl, Schmalz i dar Pfanna, Zsírt a lábasba, Kara (Korn) i dar Wanna, Gabnát a hombárba, Küechli i dar Schüssla, Kalácsot a tálba, Pflueg i dar Erda; Ekét a földbe, Gott alls gróta (gerathen) lót (lässt) \ Isten mindent nagyra növeszszen Zwüschat alle Stega und Wega! Minden útak és ösvények között!) Vandansban, meg az Innerfrattéban pedig a karika-röpítésnek az előb- bivel rokon tavaszi szokása maradt meg a legtovább. A száraz bükkfából faragott kis kerek korongokat a közepükön fúrt lyukba illesztett, másfél méter hosszú mogyorófa pálczával lódítják a levegőbe, miután megtüzesítették s előbb egy deszkához vágták őket. E sziporkázó tűzkerekek röpítése előtt rendesen ezt a mondókát lehet hallani: „Schibat, Schibat überin, wem soll die Schibat sin ?u (Karika, karika túlontúl, kié legyen a karika?) Erre valami személy nevét mondják, a kinek a fellódított korong szánva van. E tavasz- ünnepen még mindenféle hagyományos kalácsokat is sütnek s belőlük nem csak a családtagok laknak jól, hanem a vendégeket és látogatókat is meg- kínálják s a szegényeket és gyermekeket is megvendégelik. Az erdővidéken is él még, bár némikép változott alakban e szokás, a mennyiben itt már a boszorkányégetés helyét a Szent Iván tüzének gyújtása foglalta el.