Seite - 371 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

371 befüggönyözetlen maradjon, különben az éjjel dévajkodó legények könnyen beverik az ablaktáblákat s egyéb helytelenségeket követnek el. Azonban a szerelmes párok sem mentek mindenféle boszantástól, a melyek miatt sokszor véres verekedésre is kerül a dolog. Ha a szerelmesek a házasságot illetőleg megegyeztek, még ma is elég gyakran a hagyományos régi módon történik a kikérés („Antritt"). A legény valamely jó barátja kíséretében s jókora adag borral föl- szerelve az est beálltával elmegy választottja há- zához s ott rokonaival együtt megüli az „Ein- stand" nevű eljegyzés-féle ünnepet. A tulajdonké- peni jegyesség ideje mai napság az erdővidéken többnyire csak nyolcz napig tart. Az első hir- detési napon a jegyesek nem jelennek meg szülő- helyük templomában. Ez a nap és az egész reá következő hét a köteles látogatások és meghívá- sok végzésével telik el, melyek miatt gyakran más helységekbe is el kell nézniök. A nászpár rozmarin-ágat visel meg- különböztető jelűi, a vőlegény a kalapján, a menyasszony pedig a fűzőjén. A meghívottak, a kik nem mennek el a lakodalomba, legalább ajándékot küldenek a menyasszonynak; ez ajándékozást „a d% Wicko", vagyis a „guzsalyra" adásnak hívják. A lakodalom előtti napok valamelyikén szállítják el a menyasszony kelengyéjét. A szomszédok és a nászpár jó barátai fölíratos koszorút vagy szalagot tartanak útjokon eléjök s az átbocsátásért vámot kérnek. Üj otthonát a menyasszony koszorúkkal és üdvözlő fölíratokkal ékesítve találja, s bevonúlását sok helyütt lövésekkel köszöntik. A templomba 47* Bludenzi polgár nő és tannbergi menyasszony.