Seite - 373 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

/ 373 Megemlítjük még a Tannberg vidékéről való menyasszonyok régebbi nász- ruházatát. A walser-völgyihez hasonló gyászöltözetet viseltek, azzal a különb- séggel, hogy hosszabb fűzőbe szorították a derekukat. Fekete szoknyájukra ugyanilyen kötényt kötöttek, a fűző fölé pedig a „Schalkli" nevű gallért öltötték föl. Nyakuk köré nagy, nehéz, ezüst foglalatú kókuszdió-gyöngyökből fűzött olvasót csavartak, melynek ezüst keresztje és érme a nyakba való kendőre függött le. Mellükre rendesen még bokrétát is tűztek. Pártájuk, lelógó hajfonataik és tarka szalagjaik a montavoniak leírt viseletében látot- takhoz voltak hasonlók. Kezében a menyasszony tizenketted-rétre hajtogatott s ez alakba összetűzött színes zsebkendőt tartott, mely a felső, keskenyebb oldalán kis aranyozott rozmarin-ágacskákkal volt megtűzdelve. A temetkezési szokások közül megemlíthető, hogy föltűnően kerülik mind a koporsón a vas szegek, mind a halott ruháján az érez gombok vagy kapcsok alkalmazását, azt tartván, hogy ezek megtüzesednek s a megholtnak a tisztítóhelyen elszenvedendő kínjait csak növelnék. Ez és más hasonló, előbb már említett hiedelmek a mythosok körébe vezérelnek át bennünket. Még ma is sok mindenféle titokzatos felsőbb lényekről regélnek, melyek a néphit szerint kivált a magasabban fekvő alpesi tájakon honolnak, s a hozzájuk fűződő hiedelmek még egyáltalában nem mondhatók kiveszet- teknek, bármennyire rontja is egyes határozott esetek hitelét a kételkedés, sőt a dévaj gúny szelleme. Majdnem mindenütt ismeretes az éjjeli „zord vadászat" kísérteties csapata, melynek az alvidéken „Wuethas", a Bregenzi- erdővidéken pedig „Muethas" a neve. A Silvretta környékén a „Fenken" nevű, tetőtől talpig szőrös vad emberek honolnak ; pásztorokúi és cselédekűl is beszegődnek néha az emberek szolgálatába s a másutt is ismeretes „vad emberek"-kel rokonok. Alakjaikban alighanem a tartomány őslakóinak elhomályosúlt emléke él. A „Bütze" nevezetű manók a házi és havasi szellemek két fő csoportjára oszthatók; amazok gyakran eléggé barátságosak és jóindúlatúak, emezek meg a pásztoroknak az alpesi legelőkről való levonúlása után szoktak tanyáikon szabadon garázdálkodni. A legtöbb „Bütz" nem igen különbözik természetére nézve a szellemek többi fajától; a walser- völgyiek szerint azonban némelyikük a bukott angyalok közül való; mások meg valósággal mythikus lényekűl tekintendők, minő a „Doggi" és a „Schráttlig", e két gonosz házi szellem, melyek alidérczek rémes fajzatához tartoznak. A „velenczei emberkék", ez idegen származású s a földalatti kincsek ismeretében jártas bánya-szellemek, a germán törpékkel állíthatók