Seite - 374 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

374 egy sorba. Elásott kincsekről szóló mondák a tartománynak majdnem minden várkastélyához fűződnek. Gonoszságok miatt kővé meredt óriásokról is szól nem egy rege; mások meg jeles építőmesterekűl híresek. Ismét más vonásai az óriás-mondáknak az ördögről szóló elbeszélésekből vehetők ki. Általánosan elterjedtek a boszorkányokról szóló mondák. Gyülekező helyei- kül legkivált az Au melletti Annalpe, a Kanisfluh oldalán álló magános templom, a Winterstaude, a Wolfurti mező, az Emserreute, a Bürs fölötti Hexenstein és főleg a montavoni Zamang ismeretes. A mythikus monda mellett a történeti is eléggé fejlett. A legrégibb korok emlékét a rankweili törvényszék elé állított Szt. Fridolin, Szt. Gallus és Szt. Gerold legendái őrzik. A vorarlbergieknek az uralkodóház iránti hűsége és szeretete legszebben tükröződik a menekülő Friedel herczeg bludenzi fogadtatásáról szóló mondában. Az országrészt ért négy nagy háború minde- nike köré fonódnak mondák: az appenzelli háborúban Guta koldúsasszony megmenti Bregenz városát; a sváb hadjáratban Uli Mariss árúlása okozza a frastanzi csata elvesztését; a svédek ellen az erdővidéki nők vívják ki csodálatos módon a „rothe Eggw melletti győzelmet, minek utána az ellenség egy később a „Klushund u-ba varázsolt lochaui ember árúlása folytán bevette volt Bregenzet; a francziák hódító gőgjének emlékét pedig a Losen meg- gyalázott szentképe őrzi. Kevésbbé hálás a népszínjáték és a népdal terén való böngészet. Rudolf, az utolsó montfort-feldkirchi gróf, városa polgáraival egyetemben változatos műélvezetekben gyönyörködött a maga idejében; 1389-ben a plébánia- templom körötti temetőben egy húsvéti játékot adatott elő, melyről a krónikás azt mondja, hogy „szép és költséges volt s három álló napig tartott". A kínszenvedési színjátékok több helyütt részesültek ápolásban, így pl. Bludeschben és Schoppernauban. A legjelesebb e téren mégis Mittel- berg volt, a hol 1722-ben első darabúi „A szegény Lázár és a dúsgazdag" czímű színjáték került előadásra. A passiót 1724-ben adták itt elő s azután 1726-tól 1798-ig hatvanháromszor ismételték. Az ünnepély két napig tartott. Nagyszerdán a tulajdonképeni passió-játékot adták elő a helység kibővített táncztermében, nagycsütörtökön pedig a keresztrefeszítést s utána tartották a kínszenvedési körmenetet. A Bajorországból, az erdővidékről és a Tann- bergről összesereglett nézőközönség egészen megtöltötte a templom terét. A körmenetben a többi közt különösen kivált a mittelbergiek három hadi zászlója. A játék rendjére külön hatóság („Komedevögte") ügyelt fel. Sailer