Seite - 375 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

375 Sebestyéntől is adtak elő darabokat, meg egyéb, nyers tréfákkal teli bohó- zatokat. József császár uralkodása évei és a bajor uralom korszaka nem igen kedveztek e színjátékoknak. 1820-ban még előadták Janntól a „Sieg der Religion" (a hit diadala) czímű darabot, de azóta csak 1890-ben éledt föl az „Egyiptomi József" színrehozatalával e népies dráma hagyománya. Vorarlberg népe is énekel ugyan itt-ott úgy nevezett „G satzle"-ket, a mint a Schnaderhüpfelt itt hívják, de ezek jobbára Tirolból és Svájczból kerülnek ide s csak a helyi nyelvjáráshoz mérten vannak átalakítva. A népdal egyéb fajtáit sem művelik a tartományban. Azonban ez eredeti népköltészet helyett meglehetősen gazdag a tájnyelvi szépirodalom. Ápolásában első helyen áll a tartomány fővárosa, Bregenz, hol e tájnyelvi költészet két legrégibb, legkedveltebb és legtermékenyebb művelője született. Walser Kristóf Antal esperes (1783—1855) különösen az Ehrguta-monda földolgo- zásaért érdemel említést. Öt időrendben Weiss Gebhárd követi (1800—1874), e költők közt az egyetlen, a ki az iparos osztályból került ki. Ó Vorarlberg Grübelje, s a Goethe részéről is oly melegen ajánlott nürnbergi bádogossal nem csak egyazon mesterséget űzte, hanem abban is találkozik vele, hogy teljes önérzettel helyezkedik szülővárosa szűkebb látkörének középpontjába s erről tekinti nyárspolgári önelégültséggel kora politikai és nem politikai eseményeit. Hägen Gáspár (1820 —1885), Bregenz néhai városi orvosa, lankadatlan buzgalommal irogatott érzelmes dalokat, megható balladákat és hangúlatos elbeszéléseket, meg mulattató tréfás apróságokat. A Bregenzi erdő vidékét e körben az andelsbuchi Feldkircher József képviseli (1812 —1851), ki a mainzi püspökségben paposkodott és haza útazása közben halt el Bam- bergben. „Der Wäldarbuob" (az erdővidéki legény) és „d' Wäldarschmelg" (az erdővidéki leány) czímű két kitűnő jellemrajzához méltóan sorakoznak „Wäldarfabla" czímű elbeszélései. A legdicséretesebb tevékenységet fejtette ki dr. Vonbun Ferencz József (1824—1870), ki a Nüziders melletti Lázból való s 1850-től fogva Schrunsban volt orvos. Egybegyűjtötte a tartomány mondáit s közűlök többet sikerűit költői mezbe is öltöztetett. Jeles lyrai költeményei közül, sajnos, csak kevés maradt fönn. A népies lyra hangját legjobban Seeger an der Lutz (dr. Seeger Lajos, szül. 1831-ben a blumen- eggi Thüringenben, 1869 óta bécsi orvos) találta el, kivált „G'sätzle" és „G'sängle" czímű dalaiban. Ezeken kivűl „Nit lugg lo" czímen részben komoly, részben tréfás költői elbeszéléseket is adott ki, melyek sorából „der Kolle Hans" és a „Gspusagang" említendők, mint legkiválóbbak.