Seite - 383 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

383 szép Stabat mater, meg egy nagy oratorium (Az idegen Golgothán) a leg- nevezetesebb művei, melyeket azonban mind csak kéziratban hagyott hátra. A ma élő nevezetesebb tiroli zeneszerzők közül kiválóan említendők: a bozeni Thuille Lajos, a müncheni királyi zeneiskola tanára, ki egyebek közt egy, a bécsi zenekedvelők egyesületének Beethoven-díjával jutalmazott sextettet írt; továbbá Lazzeri József, ki Párisban él és dalaival, meg kamara- zenei szerzeményeivel nyert szép hírnevet. Innsbruckban él Gleifheimi Tschiderer Ernő báró, kinek művei közül a „Lady von Gretnagreen44 czímű víg operát előbb Salzburgban, legutóbb pedig Boroszlóban adták elő nagy tetszéssel. Az innsbrucki zeneegyesület mai igazgatója, Pembauer József, szintén innsbrucki születésű. Ez érdemes zeneíró Münchenben tanúit, hol Wüllner és Rheinberger valának tanárai. Kivált dalok és karénekek szerzésével vívott ki nem csekély elismerést. A zenetanítás és zenegyakorlat általában igen szorgos ápolásnak örvend Tirolban és Vorarlbergben. Az igaz, hogy a XVI. század vége tájáig a gregoriánus karének volt az egyedüli egyházi műzene a tartományban, s a XVII. század óta Feldkirchben megtelepedett jezsuiták fáradozása követ- keztében ugyanott egész 1805-ig fönn is állott az egyházi énekesfiúk iskolája (a „currenda44). Udvari ünnepélyeken az udvari trombitások és dobosok szol- gáltatták a kellő lármás zenét. Faluhelyeken s egyebütt a vidéken az egyházi zene- és énekgyakorlatra való kiképzésről a plébánia- és kolostor-iskolák gondoskodtak. A brixeni „Cassianeum44 nevű székesegyházi iskolának már a XV. században is a főtemplom számára való énekes-fiúk kiképzése volt a rendeltetése. Hallban is ősrégi idők óta volt a zenetanításról is gondoskodó plebánia-iskola, s ugyanott az 1587-ben Magdolna főherczegnőtől alapított Katalin-háznak is az volt a czélja, hogy benne állandóan hat karénekes fiút képezzenek ki az apácza-kolostor temploma számára. A tartomány fővárosá- ban, úgy látszik, a templomi zene állandó művelőinek személyzete a Szent Jakab egyház és a szerviták templomának néhány énekese- és zenészére, továbbá a Miklós-alapítvány nyolcz növendékére és a Szent Jakab templom mellett fönnálló ősrégi énekiskola neveltjeire szorítkozott, mely utóbbi 1831-ben plébániai énekiskolává alakúit át, míg a Miklós-alapítványt évi készpénzbeli ösztöndíjakra változtatták át, melyek élvezői még ma is köte- lesek az egyetemi templom akadémiai isteni tiszteletén a karban működni. Ennek zenei részét különben fennállása óta az innsbrucki zeneegyesület látja el.