Seite - 386 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

386 a szerző igen jól ismerte Trientet. Bernben (Veronában) székelt a hatalmas Dietrich, az amalungok reménysége, kinek homlokára a német monda a legdúsabb koszorút fűzte. Ö erősítette volna meg Trient városát kőfalakkal és tornyokkal s onnan szágúldozott volna több izben éjszak felé. Természetes dolog, hogy a régi mondák a legvitézebb daliához fűződtek s annak törpékkel és óriásokkal vívott küzdelmeiről regéltek. Laurin király éneke, ki Tirol vára közelében lakott, az illatos rózsakertet mívelte, s a vinstgaui Lichtenberg várkastély falképein van ábrázolva, szintén leír egy ilyen küzdelmet, melyet a berni Dietrich és bajtársai a törpék ravasz királyával s annak törpéivel és óriásaival vívtak. Az úgy nevezett „Eckenlied"-ben, mely az Etsch mentén és a Nons-völgyben a legnépszerűbb énekek közé tartozott s még a XVI. században is széltében zengett, szintén óriások legyőzőjeűl szerepel a nagy „Berni". Ennek az éneknek, meg a „Goldemar" egy töredékének is Kemenaten Albert volt a szerzője, ki egy pusterthali nemes családból származott (s kiről oklevélileg 1219. és 1241. években van említés). A német hősi ének Tirol bérczei közt még akkor is folyvást élt, mikor más német vidékeken idegen tárgyú költemények már régen divatlanná tették. A művészi lelkületű Vintler Miklós, ki a XIV. és XV. század fordúlóján Runkelsteint kibővíttette és képekkel díszíttette, német mondabeli alakokat festetett az emeleti előcsarnok falára. A klasszikus ó-kor nagyjai mellett triászokban sorakoznak ott Siegfried és a berni Dietrich, a steyri Dietleib, meg óriások és óriásnők; az idegen udvari eposzok tárgyaival való ismeretséget pedig Parzival, Iwein és Gawein alakjai mutatják. Hogy mennyire ismeretesek voltak itt azon kornak a leghíresebb költeményei, bizonyítják az Eilhart „Tristan"-jából, Wirnt „Wigalois"-ából s Pleier „Garel"-jéből vett festmények, meg a Neidhart dalaihoz készült képek, melyek e tiszteletre méltó császári várkastélyban láthatók. Egész Német- országban hol található a német költészetnek olyan festett dicsőítése, mint e kedves várkastélyában Miksa császárnak, ki e festményeket megújíttatta ? Az Etsch vidéki „Hősök könyve", mely a „Kudrun"-t és Hartmann von Aue „Erek"-jét föntartotta, s melyet a műértő császár parancsára Ried János bozeni vámtiszt másolt le a XVI. század elején, szintén ebből a vár- kastélyból származott, melyet korunkban Ó Felségének fenkölt kegyelete mentett meg és emelt új fényre. Míg Tirolban a népies eposzt ápolták, a szomszéd Vorarlbergben az udvari eposznak támadt fényes tehetségű képviselője Emsi Rudolfban (meg-