Seite - 388 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

388 de még ma is ezernyi ezer változatban zeng. S ha a közeli Bajorországban ilyen verseket danolásztak, Tirolban is lépten-nyomon hallhatók voltak ezek. Azonban az ősrégi időkből öröklött népdal mellett a költői lyra is szépen virágzott Tirolban. Míg Goethe mellett a legnagyobb német lantos költőről, Walther von der Vogelweide (röl ki Bécsben tanúit dalt zengeni és elbeszéléseket költeni, s ki Bécset és a Babenbergek udvarát annyira dicsőí- tette, csak nagy valószínűséggel vélik, hogy a bérezés Tirol fia volt, sőt jelenleg sokan azt tartják, hogy a Bozen melletti „ Vogel weidehoftt-ban született : tanítványai és dalnoktársai : Leutold von Sähen és Rubin kétség- kívül tiroliak, mint szintén Metzi Walther és Starkenbergi Hartmann is. A szerelmi dalnokok (Minnesänger) mellett ott találjuk a velős epigramma- költőket : Friedrich von Sunburg mestert és Stolle mestert. Felűlszárnyalja ezeket Heinrich von Burgüs (Burgeis) tanköltő, kinek „Seelenrath" czímű költeménye még Zirklarja Tamás „Wälscher Gastu-jánál is nagyobb költői becsű, valamint azon kor legtöbb tankölteményének fölötte áll a kedély mélységére, egészséges életfölfogásra és józan előadásra nézve. A szerző mint minorita-rendű barát a XIII. és XIV. század fordúlóján élt Brixenben s nyilván a Clarissa-apáczák gyóntatója volt. Költeménye igen becses voná- sokat nyújt a művelődéstörténetnek, s verselése és rímelése korához képest kifogástalannak mondható. Hogy mily nagy kelete volt itt a német költészetnek a XIV. és XV. században, töredékekben bizonyítja számos kézírat, melyeket — fájdalom — szétvagdaltak s könyvtáblákúl használtak föl. A becses Nibelung-kézíratokon kivűl találtak töredékeket Gottfried „Tristan"-jából, Pleier „Gareiu-éből, az „Atyák könyvéu-ből, a „Goldene Schmiedeu-ből (Arany kovácsműhely), a „Mária-üdvözletek"-bői, valamint másolatokat a Passio-könyvből. A „Christ- herrechronik" nagy kézirata, melyet a müncheni Sentlinger Heinz kétszer írt le, először 1384-ben Vintler Miklósnak, másodszor 1399-ben Vintler Lipótnak, arra mutat a kiállításával, hogy semmi költséget nem sajnáltak egy-egy költői mű lemásolásáért, még ha 100.000 verssorból állt is az. A XV. századból való sterzingi gyűjteményes kézírat vegyesen foglal magá- ban német és latin költeményeket, satyrákat és bordalokat, hymnusokat és ájtatos énekeket, sőt ál Neidhart-féle verseket is; szóval olyanféle ez a gyűjtemény, mint a „Carmina Burana". Már a XIII. század végén használták a német prózát hivatalos czélokra. Meinhart gróf úrbér-leveleit a 70-es és 80-as években írták ; a Habsburgok