Seite - 392 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

392 rendezője Bozenben az ingolstadti Debs Benedek tanító, Sterzingben (az 1552-ben meghalt) Raber Vigil festő volt. Azok a számos egyházi és pompás karácsonyi játékok, melyeket a sterzingi levéltárban őriznek, ő tőlük kettő- jüktől származnak, ha nem ők is mindezen daraboknak a szerzői. Némelyek magának Rabernek az átdolgozásai, s a Németországgal való élénk közlekedés idegen jószágot is honosított át Tirolba. így tudva van, hogy Hallban a XVI. század közepe táján ismeretesek voltak Birk Sixtus és Makropedius György drámái. Nagy élénkséggel mutatkozott ekkor a művészet és irodalom iránti érzék is. A Német- és Olaszországgal űzött közlekedés szellemi életet ébresztett; gazdagabb családok fiai szokás szerint végig-hosszig útazgatták Európát s német, olasz és franczia egyetemeken végezték tanulmányaikat. így Annenberg Antal (1420—1480), ki várkastélyában nagy értékű könyvtárat állított föl, a Rajna mellékén és Burgundban szerezte meg műveltségét. A sterzingi Geizkofler Lukács (meghalt 1620-ban), ki életrajzát maga írta meg és a tiroli verses krónikát (Tiroler Landreim) szerezte (1557), 1562-től 1572-ig Augsburg-, Strassburg- és Párisban tanúit. Valamint cseh Henrik, a vidám király, és leánya kegyelték a költészetet és az éneket : szint' úgy a víg kedélyű Zsigmond főherczeg is (1439—1490), kinek neje, skót Eleonóra, az 1480 táján megjelent „Pontus és Szidónia" czímű franczia regényt németre fordította. Utódja, Miksa császár, az utolsó lovag, nagyszerűen gyámolította a művészetet és tudományt. A középkori lovag-költészet végső utóhangját, a világhírű „Teuerdanku-ot, melyet maga a császár költött és dolgozott ki, Treizsauerwein Miksa és később Pfinzing Menyhért káplán (meghalt 1535) rendezte és dolgozta át. Az itt elbeszélt kalandok közül sok Tirolban játszódott le, mely mindig oly közel állt a császár szívéhez. Ugyancsak Treizsauerweint, ki egy fegyvermíves fia volt az Innsbruck melletti Mühlauban, bízta meg a császár 1514-ben a „Weisskunig" czímű prózai elbeszélés szerkesztésével is. A hítújítás zivataros ideiben a csöndes Tirolba is beütött a viszálkodás és küzdelem, s a parasztháború élénk visszhangra talált e bérezés tartomány- ban is. Ilyen esztendők nem kedveznek a múzsáknak. Azonban a népdal és a bányász-nóták még tovább éltek Schwazban, Sterzingben és Klausenben, s a kötekedő szellemű kor csípős gúnyverseket termett Róma és a pápisták ellen, vagy pedig irányzatos komédiákat, minő Raber Vigilnek (1535) „Die zwei stendta (A két rend) czímű munkája. Ellenben ájtatos harang- bongásként zendűl bele a zúgó zivatarba a meggyőződésükhöz hű újrakeresz-