Seite - 394 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

394 seggel írt latin verseket, melyek jobban sikerűitek neki, mint a német nyelv- beli feszes alexandrinusok. Winnebacher a passeieri St. Martinban született, hol atyja, Messner Dónát, pék és festő volt; már Innsbruckban a jezsuiták iskolájában bécsületet nyert tanítói előtt mint költő, énekes és színjátszó. Később a hátsó-passeieri Moosban működött mint pap, s e csöndes faluban ájtatos énekek mellett derültebb világi költeményeket is írt, melyeknek a jezsuita-iskola merev formáiban megjelenő nyers realisticus humora gyakran eléggé gyönyörködtető. Hosszabb költeményei közül tágasabb körök előtt is ismeretesekké lettek kivált a „Der deutsche Kummersee", meg az „Ein- bruch in einen Weinkeller44 (Betörés egy boros pinczébe) czímű víg eposz; hogy pedig a költő a hetyke vastag humort mily szerencsésen tudta klasszikai visszaemlékezésekkel elegyíteni, legjobban a „Der Mooser Kirch- tag" (Moosi búcsú) czímű munkája mutatja. Ebben híveit mint birkákat és kecskebakokat tűnteti föl, ő maga pedig mint Wurstmacher Mölibäus, Moosból berendelt juhász, jelenik meg. O még kedvére tréfálkozhatott a szabad téren czimbalompengés mellett vígan ugrándozó párok mulatságán, míg később dal és táncz elcsöndesedett. Vorarlbergben ugyanekkor a tehet- séges Schnüffis Lőrincz foglalkozott a költészettel, kinek „Mirantisches Flötlein"-ja, „Mirantische Mayen Pfeiffen"-je és „Mirantische MaultrommeNje (1695) stílusuk tekintetében a Pegnitz-Schaferekéhez, tartalmilag pedig Silesius „Angelus"-ához hasonlíthatók, míg Gallanda József ugyanott folyékony alexandrinekben írta meg „Seelenseufzer"-ét. Mária Terézia császárné és II. József császár uralkodása alatt üdébb levegő lengedezett végig Tirol völgyein. Oktatásról és művelődésről ekkor már jobban gondoskodtak, mint a nyomasztó ellenreformatio idején ; min- denütt szellemi élet és iparkodás kezdett újra ébredezni. Haller, Gottsched, Gellert, Rabener, Gessner, Kleist Ewald, Ramler és Klopstock költeményei nagyon elterjedtek és sok olvasóra találtak. A bozeni, brixeni és innsbrucki szabad-kőmívespáholyok, melyeknek nemcsak világi, hanem papi tagjai is voltak, sikeresen munkálkodtak a művelődés, fölvilágosodás és emberbaráti tevékenység érdekében. Innsbruckban és Bozenben, hol már a középkorban is mutatkozott a művészet és költészet iránti érzék és szeretet, irodalmi társaságok buzgólkodtak fáradhatatlanúl. Igaz, hogy kevés maradandó dolgot alkottak, de a nyelvben és verselésben való alaki képzést illetőleg nem becsmérlendő érdemeket szereztek. Nevezetesebb anyagot és mélyebb tartalmat csak a századvégi háborús események szolgáltattak a tiroli költé-