Seite - 395 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

395 szetnek. Az 1797-dik évből jó nagy számmal maradtak föl tüzes harczi dalok, melyek közül sok méltó előzményeűl tekinthető Arndt és Körner költészetének. A császár és haza iránti nemes lelkesedés, az ellenségek iránti heves gyűlölet és büszke férfiasság töltik el e harczias énekeket. Csak néhány van közűlök a Ramler-féle ódák nem népies alakjában írva; kettőnek a tudós Primisser Keresztelő János (szül. 1739) a szerzője, ki mint tanár és könyvtárnok sokáig áldásosán működött s 1815-ben Bécsben, mint a cs. és kir. érem- és régiségtár, meg az Ambrasi-gyűjtemény őre halt meg. E harczi dalok legnagyobb részt gyújtó népdalok s a Passeier- és Pusterthalból csakhamar az egész tartományban mindenfelé elterjedtek. Majd a nagy hőstettekről emlékezetes 1809-dik év még dúsabb virágait termette az efféle csípő-maró paraszt daloknak, melyeknek, mint a legtöbb népdalnak is a szerzőit eloszlathatatlan homály takarja. Ama napok hazafias lelkesűltségében gyökereznek Weissenbach Alajos- nak a költeményei is. Ez 1766-ban a felső-innvölgyi Telfsben született; orvosi tudományokat tanúit és orvos lett az osztrák hadseregben, később pedig egyetemi tanár Salzburgban, hol 1821 október 26-dikán mint egészségügyi tanácsos húnyt el. Weissenbach olyan született költő volt, ki korának legjobb költőivel mérkőzhetett. Lendület és gondolatbőség tűntetik ki a műveit, melyek azonban nem ritkán éreztetik a nyelv és verselés kiműveltségének hiányát. Olyan költeményei, mint „Der heilige Augenblick" (A szent pillanat), „Das gerettete Tirol" (Tirol megszabadítása) és mások bátran oda állíthatók Körner és Arndt dalai mellé, és, mint a „Die Erlösung der Teutonia" (Németország megváltása [1813]) czímű tündéres színjáték, olyan embernek a művei, a ki tetőtől talpig igaz hazafi, írt két szomorú-játékot is : a „Brautkranz"-ot 1810-ben és a „Barmeciden" czíműt; legismertebb munkája az „Aigen, Beschreibung und Dichtung" (1818). A mint itt Weissenbach a Salzburg melletti kies Aigent ünnepelte, szint ugy énekelte meg kortársa, Mayr Fülöp Benitius szerzetes (született 1760-ban Hallban, meghalt 1826-ban Innsbruckban) szülővárosát, Hallt, annak gyönyörű környékét és Innsbruck fővárost idylli költeményeiben, melyeket tüzes képzelő tehetség, gondolatokban való gazdagság s a hat- méretű verssoroknak szerencsés alkalmazása tűntet ki. Hazafias időszerű költeményeken kivűl írt ő drámákat is és „Andreas Hofer, Sandwirth in Passeier" czímű hat fölvonásos szomorú-játékával elődjévé lett Immermann- és Auerbachnak, kiket azonban a körülmények és jellemek ismeretével és 50*