Seite - 399 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

Míg e költők különböző módokon fejezgették ki hazafias és vallási hangulatukat és csak ritkán léptek ki a költészetén kivűl valamely más térre, az úgy nevezett „Tschötscher Joggele" (Tschötschi Jakab) egész csöndben korának első prózaírójává képezte ki magát. Az ifjú, ki a patak- zúgástól morajló schaldersi völgyszorosban kecskéket őrzött s a közben az alá zuhogó hegyi patak zenéjére és az erdő énekeseire fülelt, egyszerre csak mint bámúlt és ünnepelt „fragmentista" (kisebb elmélkedések, rajzok írója) lépett föl, ki nyelvének zengzetességével, finom attikai elmésségével és költőiséggel teli tájrajzai- val minden olvasóját el- bájolta, — egyszersmind azonban komoly gondo- latokra is indította, a mennyiben prófétai ihlet- séggel előre megjósolta az „Arany szarv" és a viszontagságos sorsú Stambul miatt keletke- zendő harczokat. A tiro- liakat valami titokzatos vándorló ösztön vonzza nemcsak a napfényes dél felé, hanem keletnek me- sés, szent helyeire is. Ez vitte egykor Wolkenstein Oswaldot a Fekete-tengerre, hol hajótörést szenvedett; ezen ösztön indítására vándorolt négyszáz évvel későbben ugyanezen tenger partjain Fallmerayer Fülöp Jakab is (1790—1861), ki a Comnenek városát, Trebizondot, Kolchis örökzöld ligeteit, meg a szent Athos-hegy ájtatos helyeit olyan megbűvölő s gazdag színezéssel festi és oly csodálatos vágyakozást kelt irántuk, hogy minden olvasója szeretné a zarándokbotot azonnal kezébe ragadni és saját szemeivel élvezni azon vidékek lebilincselő kiességét. Nagy gondolatokban való gazdagság, összhangzatos folyású nyelv, nemes emelkedettségű irály, derűit gúny és találó szatira tűnteti ki Fallmerayernek minden művét, Fallmerayer Fülöp Jakab. 399