Seite - 401 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

költeményeket, hanem a „Vallás és művészet" czímű hosszabb költemény- töredéket, meg az érdekes „Reiseblätter, gesammelt zwischen Venedig und Amsterdam" (Üti levelek, egybegyűjtve Velencze és Amsterdam közt) czímű munkát is köszönhetik. Továbbá Ehrhart Vincze (szül. 1823, meghalt Bécsben 1873), ki oly tökéletes alakba tudta önteni gondolatait s érzelmeit, hogy románczai és dalai, különösen szonettjei éjszaki Németországban is csodálatot keltettek. Sajátszerű <5 mellettök a nagy lantos költő, Gilm Herman (szül. Innsbruckban 1713, meghalt Linzben 1864), kit méltán neveztek „tiroli fülemilé"-nek. Mint a madár az ágon, ő is szabadon énekelt. Istentől különösen megáldott dalnok volt ő, s ha jobb sors jut vaia neki osztályrészül, korának első költőivel versenyezhetett volna a borostyán koszorúért. Tehetségre nézve a legtöbb epigonnak fölötte állt. Mély kedély, gyújtó gondolatszikrák, eredeti képek és hasonlatok tűntetik ki énekelhető dalait. Ha egyben-másban hatott is rá Heine és Freiligrath, egészben véve V. 51 Gilm Herman.