Seite - 402 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

402 mégis teljesen eredeti. Tirol Alpeseinek virág- és fenyűiílata árad dalaiból épen oly erővel, mint üdítőleg, míg „Déltiroli szonettjei" a narancs- és czitromvirágok fűszeres, mámorító illatát lehelik s a sötét cziprusfákat, meg a Dolomitoknak föléjük magasló hegyóriásait rajzolják le a képzelet előtt. A szerelem lágy és tüzes hangjai mellett dob és síp gyanánt zengenek lövészdalainak friss ütemei és riadói, melyek a szabadság fölviradtát hirdetik. Gilmmel ellentétben Pichler Adolf (szül. 1819) Platen művein képezte magát. Pichler főleg elbeszélő költő, s e nemben legjobb művei a mély gondolatokkal teljes „Fra Serafico", meg a „Marksteine" (Határkövek), melyek azonban nem oly hatásosak, mint prózában írt „Allerlei Geschichten aus Tirol" (Mindenféle történetek Tirolból). Az epigramma terén is méltólag sorakozik Platen mellé; lantos költeményei közt hymnusait illeti meg az elsőség. Mély tartalmú szomorújátékai: a „Tarquiniusok" és a „Rodrigo", klasszikai alakjuk miatt inkább olvasni, mint színpadra valók. Mint lantos költők kiváló helyet érdemelnek : Vintler János (szül. 1837, megh. 1890), kitől remek alakú, meleg és mély érzésű dalokon kivűl párjukat ritkító tartalmas prologok s angol-, franczia- és olaszból való bámúlatos fordítások maradtak ; továbbá Hörmann Angelika asszony (szül. 1843), a szellemes és dallamosságban gazdag dalnoknő, ki nemcsak lyrájával, hanem „Die Saligen" és „Oswald von Wolkenstein" czímű eposzaival is szép nevet vívott ki. Az elbeszélő és lantos költészet terén működtek Putz Gottlieb (szül. 1818, megh. 1886) és Schneller Keresztély (szül. 1831) is. Amattól dalla- mos és kedélyes dalokon kivűl a „König Laurin" és „Das alte Lied vom Benzenauwer" czímű elbeszélő költemények valók; emez, ki mint nyelvész és mondabúvár is nagy érdemű, a gyönyörű „Alpsee", meg az „Eldorado" és „St. Valentin" elbeszélő költeményeket írta. Szintén Schneller a költője a „Der Knappe von Schwaz" (1880) czímű hazafias szomorújátéknak is. Ájtatos tartalmú dalokat vagy hangulat-költeményeket, a drága hazát dicsőítő verseket írtak P/ei/er János (1820—1889) és Gschwari Czelesztin (1823 —1847), m í g Weiler Ferdinánd (1825 —1869) egyéb zengzetes költeményei mellett azt a haza ellenségei ellen intézett tüzes dalt írta, mely még ma is hallható s melynek egyik versszaka így szól : „Sie sollen sie nicht haben Des Brenners Scheidewand, Sie sollen erst sich graben Das Grab in unserm Land. u (De az övék ne légyen Brenner, határfalad, Előbb e hon földjében Ássák meg sírjukat.)