Seite - 404 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

404 Rikhárd, Terlago Karolin grófnő és az olasz-tiroli Del Pero Bertalan. Elbeszélő költők : Domanig Károly, a „Fiechti apáttt szerzője, Povinelli Adolf, az „Ahasver Tirolban", és Seeber József, a „Szent Erzsébet" czímű legenda szerzője. A drámát Domanig Károly, Lechleitner Ferencz, Meyer Márton, Schenk A. L., Seeber József, Vikoler János és Wolkenstein Artúr gróf művelték. A falusi történetek írásában jeleskednek Müller Izidor, Stichlberger Miksa és különösen Schöpf János, a tiroli Gotthelf Jerémiás, ki egy „Gudrun" czímű, karokkal élénkített drámát is szerzett, míg a regényt Greinz Rudolf „Wer steinigt sieu és Lechleitner Ferencz „Der Schreiber von Constanz" czímű munkái képviselik. Mondákat, adomákat és népéleti képeket közöltek Menghin Alajos, Meyer Márton, Moser Péter, Oberkofler Antal és Wolf Károly, míg Hörmann Lajos „Tiroli néptypusok, 1877" és „A tiroli nép- élet, 1879" czímű jeles műveiben Riehl modorában népművelődési képeket szolgáltatott, s egyszersmind mintaszerű kiadványokban tette közzé az alpesi Schnaderhüpfel-eket („Schnaderhüpfeln aus den Alpen"; második kiadás, 1882) és egyéb hasonló gyűjteményeket. Nem tehetjük kérdésbe, hogy: „Mind elhangzott-e vájjon Tirolban már a dal?", mert mindenfelé zeng az ének, s míg a jelen század első tizedeiben a költők csaknem pusztán a lyrának szentelték tehetségöket, ma már minden mezejét művelik a szépirodalomnak a szerény daltól kezdve föl a művészi drámáig, az összes költészetnek e koronájáig. Olasz irodalom. Olasz-Tirol első írói papok voltak, kik latinúl írtak; de hát, valamint másutt, itt is jobb, vagy gyarlóbb latin nyelven írtak még abban az időben is, mikor az olasz köznyelvet már irodalmi munkákban is kezdték használni. A legrégibb olasz próza, melyről megbízható tudomás van, a tizennegyedik századba tehető. Ez a „Li statuti e ordinamenti fati e copilati per la fradaya de li batui de Trento e de tuto lo vescoua", melyet Schneller Keresztély fedezett föl szerencsésen Innsbruckban a cs. k. helytartósági levéltárban. Az önostorozó vallásos társaságok (vagy mint ők maguk nevezték magukat, a „Disciplinati di Gesù Cristo"), melyeknek a Perugiából való Raniero Fasani, egykori remete, volt az alapítójuk 1258 körűi, bámúlatos gyorsasággal elterjedtek az umbriai hegyekről egész Itáliában, majd pedig az olasz határokon túl az egész keresztény világban. Zsákba öltözve,