Seite - 406 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

406 munka került ki; húsz évvel később pedig a kis Arco városban is meghonosítá a könyvnyomdát a Judicariából való Guettus János nyomdász. 1482-ben jelent meg Trientben a „Catinia44, a levicói Sicco Polentone olasz köznyelven írt vígjátéka, melyet általában első olasz nyelvű vígjáték- nak tartanak. Nevét e darab a főszerepét játszó Catinio-x6\ kapta, mely szó öblögető tálak (catini) árúsát jelenti. E póriasan alant járó furcsa szerzeményt először latin prózában írta meg a szerzője „Lusus ebriorum" czímmel. Mellőzve két latin költőt, kiket a XV. század magasztalással és tetszéssel tűntetett ki, név szerint Lagarino Jánost és UArco Miklóst, Olasz-Tirolban a XVI. századot Petrarca számos utánzóinak egyike nyitja meg, ki azonban nem Lauráról, hanem Arz Kristóf gróf leányáról, Dorottyáról, zengett éneket. Ez a költő a nonsbergi Rallóból való Busetti vagy Bucetti Kristóf volt, egy „Canzoniere44 (dalkönyv) szerzője, mely csak 1836-ban jelent meg nyom- tatásban Milanóban. Mint Petrarca, Busetti is négy szakaszra osztotta föl dalkönyvét, s ezek: rímelések, melyeket kedvesével való együtt létekor írt; olyankor készült versek, mikor kedvesétől távol volt; hónába való visszatérte után írt versek és különféle tárgyakról való versezetek. A társadalmi állás különbsége és a leány atyjának nemesi büszkesége eleintén szigorú tartóz- kodást parancsolt Dorottyának a költő irányában. De az állhatatosság végre elnyerte jutalmát. A Busetti családot II. Miksa nemesi rangra emelte és a költő csakugyan feleségül vette kedves Dorottyáját 1569-ben. Nem annyira alakjáért, mint inkább történelmi tartalmáért méltó fölemlíteni Mattioli Péter Andrásnak „II Magno Palazzo del Cardinal di Trento descritto in ottava rima44 czímű költeményét. Mattioli híres orvos és természetbúvár volt. Sienában született. Sokáig tartózkodott Cles Bernát és Madruzz Kristóf trienti herczeg-püspökök fényes udvarában s 1577-ben halt meg Trientben, hol a székesegyház belsejében emlékkövet is állítottak neki. Akkor került Trientbe, mikor Cles Bernát bibornok azon régi vár- kastély mellett, a melyben a herczeg-püspökök udvarukat tartották, egy „Castel! del Buon Consigliott-nak nevezett nagy és pompás új fejedelmi lakot építtetett. E nagyszerű épület elragadó hatása Mattiolit annak a nyolcz soros rimes költeménynek a megírására lelkesítette, mely először 1539-ben Velenczében jelent meg nyomtatásban s mely Cles bibornoknak van ajánlva. Egy másik kisebb költemény, melyet a terlagói Colombino Lénárd trienti közjegyző szerzett, azt az ünnepet írja le, melyet Madruzz bibornok 1547. máj. 3-dikán a „Castell del Buon Consiglio44-ban V. Károly császár Mühlberg