Seite - 421 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

szövetkezett Maffeivel Pyrker „Tunisiasu-a egy részének lefordítására. Ugyancsak Monti ösztönözte Maffeit, hogy Klopstock „Messias"-át fordítsa le olaszra; de ez a munka félben maradt. Ellenben 1827-ben befejezte Schiller „Messinai menyasszony "-ának a fordítását, mely némely helyeken, különösen a párbeszéd fűzésében, úgy látszott, magát az eredetit is fölülmúlta harmóniás szépségre nézve. A kar-énekek fordítása szabad s nem mindenütt hű, a mint hogy ő a Schiller színműveinek fordításában mindig arra törekedett, hogy a németből olasz eredetit alkosson. Maffei fordításában Schiller drámáinak némely jelenete lendületben nyeri meg azt, a mit természetességben veszít és kecsességben azt, a mit megragadó erőben utói nem ér. Ha ez az eredeti megértését megnehezíti is, mégis Maffeinek Schillerből való fordítása e nemben a legmesteribb mű, mely Monti „Ilias"-a után Olaszországban megjelent. Schiller drámáinak és lyrai költeményeinek fordításán kivűl szintén Maffeinek köszöni az olasz irodalom Miltontól „A paradicsom elvesztésé"-nek, Goethe „Faust"-jának, „Hermann és Dorotheá"-jának, „Iphigeniá"-jának s néhány más költeményének a fordítását; ugyancsak ő fordította olaszra Moore több költeményét és Byron sok költői művét, Grillparzer „Medeá"-ját és „Ahnfrau"-ját, Heinétől az „Almansor"-t és a „Ratcliff"-et, Beertől a „Struensee"-t, Zedlitztől a „Todtenkränze" czímű költemény egy részletét, Anakreon ódáit, Conrad E.-tól (vagyis az ezen írói nevet használó György porosz herczegtől) a „Bianca Cappello" szomorújátékot és még több idegen író gyöngyeit. Van Maffeinek három kötetnyi saját költői műve is („Versi editi ed inediti"), választékos szonettek és lendületes balladák, melyek azon- ban csekélyebb irodalmi becsűek, mint az elsorolt művei az idegen érzelmek és gondolatok e hasonlíthatatlan tolmácsának. A rivai Lutti Francziska (1827—1878) legnagyobb női költője Olasz- Tirolnak. Maffei András munkáin művelte ki nemes érzületét és klasszikailag iskolázott szellemét. „Maria" czímű elbeszélése, e rímetlen versben és három énekben írt költeménye, rendkívül meghatóan s az emberi szívnek nőnél bámúlatos ismeretével beszél el egy vallásos történetet. Két más költe- ményét : a „Rosa e Stella", meg a „Giovanni" czíműt a nála oly könnyen folyó nyolezas versekben írta. Az utóbbiban a családi élet legszerényebb eseményeit épen oly természetesen, mint kecsesen rajzolja. „Alberto" czímű munkája is a mindennapi élethez fűződik, de a képmutató szerelmet ostorozó szatírája igazán mesteri. Nemes érzelmek hatják át lyrai költeményeit is.