Seite - 424 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

424 tetemes, ha az égalj és az építési anyag nem kedveznek vaia neki annyira. A déli Tirolban oly nagy mennyiségben előforduló és emlékszerű épületekre használt márványnak tektonikai sajátságaiból a német lakosság nagy száma daczára a közép-korban ugyan olyan építészeti formák fejlődtek, a milyenek Felső - Olaszországban, a hol egészen hasonló építési anyag kínálkozott. A tartomány éjszaki részét ellenben a kövek ottani fajai, úgymint a homokkő, a tuff, a kavics-görgeteg és egyebek, valamint a nagy mennyiségű épületfa egészen más szerkesztésre utasíták, úgy, hogy ott az olasz építészek gyakori közreműködése daczára a német építésmód elvei jutottak uralomra. Tirolnak a keresztény időszámítás első századaiban keletkezett templo- mairól keveset tudunk; csak is mondák és legendák beszélik, hogy római templomokat alakítottak át keresztény templomokká; ilyen Szent Apollinaris „InPié di Castello" temploma Trientben; ilyen a Szent Ermete Calceranicában a Sugana-völgyben és még néhány. A Tassilo bajuvár herczegtől Innichenben a Pusterthalban 770-ik év körűi alapított apátsági templomnak legrégibb elrendezését ma is mutatja a román félköríves övű három apsis, és oklevél bizonyítja, hogy a judicariai Carisolban az egyhajójú és apsissal záródó Szent István templom Nagy Károly idejében épült. Ügy látszik, hogy ugyan- ebből a korból valók a Tione melletti San Vigilio templom kora román jellegű részletei is. Azonban bizonyos, hogy az akkori templomok legnagyobb része, kivált a tartomány éjszaki vidékein igen egyszerű fa épületek voltak és szerkezetük hasonló volt a lakóházakéhoz. Csak a X. század végével kezdenek Tirolban nagyobb templomokat építeni. Első volt a brixeni monostor-templom, melyről csak annyit tudni, hogy két sírboltja volt, s hogy kétszeri leégés után harmadszor is fölépítették és pedig csúcsíves rendszerben. Konrád császár 1027 körűi II. Udalrich püspöknek Trient, Bozen és Vintschgau grófságokat, Hartwik brixeni püspöknek pedig Norithal grófságot adományozván, ez egyházfejedelmek hatalmi állása döntő hatással volt az emlékszerű építészetnek további fejlődésére Tirolban. II. Udalrich püspök kezdte építeni a trienti székesegyházat, melyből fönmaradtak: a három hosszú és egy kereszthajóból álló elrendezés, az 1740 körűi lerombolt sírbolt ablakai, az oldalhajók falának hoszszában emelkedő és alacsony arkádokkal díszített lépcsők, végűi három szép kapu. Ez épít- ményt kétszer újították meg, előbb a XII. század első felében Altmann püspök, 100 évvel később pedig a comói származású De Aragnío Ádám