Seite - 426 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

és fiai. Régibb részletei hasonlítanak a longobard építészethez, mely azon időtájt Felső-Olaszországban dívott; helylyel-közzel német-román elemek vegyülnek közéjük. A kora közép-kori építészetnek e hatalmas emléke trienti vörös márványból épült, az oldalhajóknak és kereszthajónak arkádokkal élénkített fala pompás hatású. Ujabb időben a fő hajót és a kupolát művészien helyreállítván, a kereszthajó oromfalát is tetemesen magasabbra építették. A román építészetnek kisebb egyházi emlékei, melyek Tirolban fön- maradtak, többnyire középponti elrendezésűek; alaprajzuk vagy köralakú, vagy négyzetes, és már jókor hozzájuk épített egy vagy két apsissal bővültek, így Hocheppanban a várkápolnának három kis apsisa van, s mindegyiket kora román falképek díszítik. A Münsterthal Taufers helységében és a Meran melletti St. Péterben levő román templomocskaknak kereszthajójuk is van. A XI. század építészetének nyomaival találkozunk még számos egyhajójú templomnál, a mennyiben félkörű és egészen egyszerű apsisaik ebből az időből valók; ilyenek a Brixen melletti St. Andrae, a Schönna melletti St. Martin, Trientben St. Lorenzen helység temploma és még néhány. A longobárd építészet hatása meglátszik mindazokon a részleteken, melyek itt egész a XIII. század végéig dívott román építészet maradványai. Legérdekesebb részletek a vörös és fehér márványból, vagy szürke és vörös mészkőből akként épült kapuk, hogy a színek rétegenként váltakoznak; a kapufél oszlopai közül az első pár gyakran oroszlán hátán nyugszik. Legszebb román művészetű kapuk Vintschgauban a marienbergi templomé, Innichenben az apátsági templomé s Meran mellett Tirol és Zenoberg várak kápolnáinak kapui. Dél-Tirolban úgy a román, mint a későbbi korban is gyakran az olasz szokást követik, a tornyot a templomtól elválasztják és annak építészeti tagoltságára nagy gondot fordítanak. A félköríves öv, a lizéna, a két kis oszloppal három részre osztott ablaknyílás Tirolban a román művészetű tornyoknak sokáig fő jellemvonása volt és gyakran előfordul az olyan falusi templomok tornyain is, melyek a csúcsíves építészet késő idejéből valók. Az úgy nevezett átmeneti építészetnek Tirolban nagyon kevés emléke . van, mert míg a szomszéd tartományokban a csúcsíves rendszer már a XIII. század folyamán hatalmasan kifejlődött, Tirolban csak a XIV. század elején és minden átmenet nélkül honosodott meg. De a csúcsíves építés azután annál tartósabb volt; szerkezeti rendszerét, mely a boltozat nyomását támasztó pillérekkel fogja föl, éjszaki Tirol egyházi építményein még a