Seite - 448 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

448 Több szentségház is elkerülte a pusztulást. Köztük legrégibb (1400) a csipkés pártájú, egy lábon álló és háromszögből szerkesztett lechi szentség- ház. Utána következnek a sattainsi (1406), a röthisi (1481), a damülsi (1487), a laternsi (1509), a ludeschi (Szent Márton) templomok szentség- házai. Figyelemre méltó továbbá a mittelbergi templom szentélyében az 1495-ben készült és az evangélisták domború művű jelképeivel díszített keresztelő medencze. Szép kimunkálásánál fogva érdekes a Kalkreit házaspár sírköve Höchstben. Kevésbbé becses sírkövek Villenbach Ulriké (1477) Schlinsben, Sitticus Márké (1533) Hohenemsben és Frundstein Waldneré (1530 körűi) Schrunsban. A fa mennyezet, mely a XIII. századig általános volt, Vorarlbergben még a XVII. században is elég gyakori. Christbergben van a legrégibb és határozottan csúcsíves jellegű fa mennyezet. Továbbá megemlítjük a thürin- geni Szent Anna templomnak, meg a feldkirchi temető kápolnájának mennye- zetét; emez 1555-ből való. Ezek után következnek a lapos és rekeszes, vagy csak egyszerűen keretbe foglalt mennyezetek, melyekre jótékony alapítók neveit, házjegyét és évszámát jegyezték föl. Ilyenek vannak Roensben (1493), Ludeschben (Szent Márton 1620), Poeschlingben (1686), Damülsben (1693). A templomok és kápolnák külsejét s belsejét ábrázolásokkal díszítő emlékszerű festészetnek tisztes maradványai találkoznak a tartományban. Legrégibb, 1362-ből való, az a pánczélos és térdelő alak, mely gróf Montfort Vilmost ábrázolja a bregenzi Szent Márton templomban. Ugyanott régibb freskók is vannak. 1400 körűi keletkezhettek a lechi, victorsbergi és reuttei templomok falképei. Az utóbbi két sorozatban az apostoli hitvallást és Mária életét ábrázolja. A tartomány városaiban a csúcsíves korbeli világi építészetnek alig van emléke, legfölebb Bludenzben és Feldkirchben néhány útczában a házak- nak az útczára szolgáló földszinti, komor és zömök folyosója, továbbá néhány igen régi ház Feldkirchben. Az alapítványi és a Johannita-rendi ház keletkezése visszanyúlik az 1218-ik évbe, de nincs rajtuk nyoma amaz időbeli építészetnek. Feldkirchben a Marktgasse XV. századbeli házai közül a Kalkreit és a Bryms család czímerével díszített erkélyen kivűl, a hetvenes évekig változatlanúl csakis a Welsberg Gáspár és lovag Sebner Oswald tiroli nemesektől 1452-ben épített ház maradt fönn; ennek legkiválóbb dísze a szép erkély. E régi háznak szükségessé vált újjá építését Schmidt bécsi székesegyházi építőmester vezette, lehetőleg megtartva a régi formákat.