Seite - 449 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

449 A közép-kori építészetnek egyik fontos ága volt a várépítés. A Leiblach folyó felső részétől kezdve az 111 folyón túl egész Arlbergig már a XIII. században hosszú sora állott a váraknak és kastélyoknak, melyekben a nagy számú nemesség lakott; 14 óra járásnyi területen 33 vár emelkedett. A legrégibb uraságok ősi fészküket olyan helye- ken alapították, melyek fekvésüknél fogva leg- nehezebben bevehetők és katonai tekintetben a leg- fontosabbak voltak. Az alsóbb nemesség, mely többnyi re Mon tfor t - féle várispánokból állott, a kevésbbé magas dombok és az előhegyek déli fokain telepedett le. A lovagkor e vakmerő épít- kezéseiből csupán a falak csekély romjai maradtak fönn. Az appenzelli há- ború viharainak egyedül Hohenbregenz és Neu- burg állott ellen ; Schat- tenburgot és Új - Mont- fortot megostromolták, de nem pusztították el; a többi leégett és romba dűlt. Az alsó nemesség várai az egyszerű lovag szerény körülményeihez és a vár védőinek csekély számához mérten több- nyire kisebb építmények voltak. Bürs, Alt-Lochau, Haldenstein, Wolfurt, Ramschwag, Schwarzenborn várak a sziklák alakúlásához alkalmazkodó falkerítésen belül emelkedő öregtoronyból állottak; a falban folyosó volt a védők számára; ezekhez járúltak még a várnép lakásáúl és lovak istállójául v. 57 A rankweili plebánia-templom.