Seite - 456 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

456 szobrásznak egészen saját naiv alkotása. A kapufeleket két oldalt száraz, torzított alakítású állatok és egyéb alakok környezik, melyeknek mélyebb jelképi jelentőséget tulajdonítanak, mig Zenoberg várkastélyban a kápolnának valamivel későbbi román kapuján az állat-alakok nem annyira jelképek, hanem inkább puszta díszítmények. A festészet fejlődése lépést tartott az egyházi szobrászattal. Föladata az volt, hogy az emlékszerű építményeket díszítse és tanúlságos ábrázolá- sokkal állítsa a nép szeme elé a keresztény tanítást. Az egyházi festészet eleinte csak egyes alakokat, a Megváltót és az apostolokat, ábrázolta; de mint Hocheppan kastély kápolnájának újabban felfödözött falképei bizonyít- ják, már a XII. század közepén rendszeresen egybeállított képsorozatokat festettek a templomok falaira. A hocheppani falképek jellemző alkotásai a román-kori festészetnek, melyet eddig csak a kéziratos könyvek miniatűr képeiből ismertünk. A fő alakok ünnepélyes komolysága meglepő ugyan, de a festő még nem volt eléggé járatos az alakok csoportosításában, az arcznak sem tudott határozottabb kifejezést adni. A rajz, a világosság és árnyék elosztása, valamint a színezés is egyaránt fogyatékos. E falfestményeken épen úgy, mint a miniatűr képeken, meg a szoborműveken szembe szökő a byzanczi művészet hatása. A tramini Szent Jakab templom és a brixeni Szent János kápolna falfestményei valamivel szabadabb előállításúak ; míg egyes miniatűr képek, így az innsbrucki könyvtár egy kéziratában a keleti bölcsek, a késő római időből való keresztény kő koporsók alakjaihoz hasonlók. Ezeken szertelenül nagy a Jézus-gyermek alakja, a mi azt bizo- nyítja, hogy Jézus ábrázolásában sokáig követték a byzanczi művészetet. Nyilván való, hogy festők szép számmal voltak már a román művészet idejében, név szerint azonban csak egyet ismerünk közűlök. Ez Húgó mester, a ki 1214 körűi Konrád brixeni püspököt friauli útjában kisérte és vele együtt megfordúlt az aquilejai patriarcha udvarában is. Húgó mester művei nem ismeretesek, de a mit ő róla magáról tudunk, azt bizonyítja, hogy Tirolban már akkor is becsülték a művészetet. Midőn Tirol városai fölvirágzottak, s a meggazdagodott és tekintélyes polgárságban fölébredt az öntudat, a köréből származó művészek fölfogása is önállóbb lett. A művészet, nemkülönben az egyház is, fölszabadúlt a merev román formák alól és megkisérlette műveivel saját érzelmeit fejezni ki. De, noha világi elemek is kezdtek hatni a művészetre és művészekre, az egyház volt ezentúl is legtermékenyebb talaja a művészeti alkotásoknak.