Seite - 465 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

465 czímeres táblák művészi fölfogás, a formák gazdagsága és nemessége, vala- mint kimunkálás tekintetében is a legjobb közép-kori művek e nemben. A XV. század második felében a kőfaragók nem oly számosak, de épen oly derék mesterek, mint akár a festők, vagy a fafaragók. A kőfaragókon nem közönsé- ges kézmíveseket kell érteni, hanem olyan művészeket, kiknek czéhéből jeles épí- tészek („Werkmeister") és avatott szobrászok kerültek ki. Ma nem szokás megkülön- böztetni a fából, meg a kőből dolgozó szobrászokat; de haj- dan e kétféle szobrászt hatá- rozottan megkülönböztették. A fafaragó a festők czéhébe tartozott; ellenben azoknak, kik kőből faragták a szobrot, külön czéhük volt. Emezek közül különösen kettő vált díszére művészetének: a lienzi Geiger Kristóf és Maurus Lukács. Mindkettőtől okira- tilag hiteles művek maradtak fönn. Geiger a Görz herczegi család utolsó sarjának (meg- halt 1500-ban) és Wolkenstein Mihály nejének lienzi sír- emlékét, Maurus pedig San Severino Róbert velenczei hadvezérnek a trienti székes- San Severino Róbert velenczei hadvezér síremléke . . . , „ , ,,. r Trientben, Maurus Lukácstól. egyhazban levo siremleket készíté. Emez trienti vöröses márványból faragott koporsó volt, melynek az elhunytat domború műben ábrázoló födele és két végső oldala ma is megvan. Míg Geiger kőfaragó a régi szokáshoz alkalmazkodva, oroszlánon v. 59