Seite - 469 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

469 meglevő rajzaihoz nem ragaszkodtak egészen szigorúan, a mint ezt több szobor, így példáúl burgundi Fülöp herczeg szobra is mutatja. Tulaj- donképen a képfaragók, kik a szobrokat viaszban mintázták, adtak az alakoknak életet és természe- tességet. Azonban, miként a régi időben, úgy most is a festők és az öntők háttérbe szorítják a faragókat és puszta véletlenség, hogy azok közül, kik a világhírű síremlék körűi oly nagy érdemeket szereztek, kettő név szerint is megemlít- tetik. Ezek Magt Lénárd és Arnberger Vida, de csak az előbbinek működése esik Miksa császár idejébe. Az öntők közt első hely illeti meg Löffler Pétert, a ki már ismert innsbrucki mester volt Zsigmond főherczeg idejé- ben is. Ez öntötte Theodebert szobrát, az első nagy szobrot, mely a vértnek nagyon is hű alakítása miatt szertelenül nehéz- kes ugyan, de az öntvény tisz- tasága becsületére válik Péter mesternek. Theodebert nyak- lánczán az apró gyermekek cso- portjai, melyeket Löffler öntött és egy innsbrucki ötvös czizelált, a legremekebb művek közé tartoznak a maguk nemében. A Miksa császár síremlékén levő szobrok legnagyobb részét azonban Godi István öntötte. 1508-tól 1517-ig, mikor a nagy szobrok öntésére is vállal- kozott, tehát kilencz évig nem fáradó buzgalommal és zajtalan szerénységgel dolgozott Mühlauban a császári öntő-műhelyben a kis szobrokon, melyek Reinbert érczszobra az innsbrucki Ferencz-rendi templom ezüst-kápolnájában, Godi Istvántól.