Seite - 479 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

479 látszik, hogy azt a növendéket, kit a főherczeg az öntésben való kitanítás végett vele küldött, magánál tartotta. Löffler János Kristóf pedig, ki a síremlék bronz ékítményeinek öntésével remekelt, utóbb kizárólag a jöve- delmezőbb ágyúöntésre adta magát. Ferdinánd főherczeg Innsbruckban meghalván, hosszabb időre meg- zsibbadt a művészeti élet és annak a tartomány többi vidékére való termé- kenyítő hatása. Nemcsak az idegen, hanem a hazai festők is elhagyták a tartományt, köztük Walhueter Zsigmond festő is, a kire Burckmair János fiának kiképézését bízta; a mühlaui öntöműhely végleg megszűnt és a Seusenhofer vezetése alatt fölvirágzott fegyverműhelynek utolsó mesteri műve az a vért volt, melyet Topf Jakab udvari fegyverkovács Miksa főherczeg részére készített. A halli üveghuta az udvar támogatása híján közönséges árúk készítésével tengette életét. Ettől az időtől kezdve eltűnik Neihardt Tamás vorarlbergi üvegfestő is, a ki Feldkirchben készíté az innsbrucki udvari templom szentélyének a kortársaktól annyira dicsért üvegképeit. Colin Sándor, kinek annyi remek művet köszön a tartomány, az egyetlen művész, a ki állandóan hazájában maradt. Művei szép számmal maradtak fönn Tirolban. Az innsbrucki udvari templomban vannak Miksa síremlékének híres domború művein kivűl Ferdinánd főherczegnek és nejének, Weiser Philippinának, Loxannénak és Nas püspöknek síremlékei, ugyanott a múzeumban a Hohenhauser és a Löffler családok síremlékei, egy emléktábla és fából faragott két kis csata- kép, továbbá a temetőben saját síremléke, végűi Meranban Wolkenstein Benigna báróné és Schwazban a Dreyling család síremléke. Minthogy Colin csakis németalföldi segédekkel dolgozott, a hazai erőknek nem volt alkalmuk az ő műhelyében elsajátítani művészetét és a márvány kimunkálásában való bámúlatos ügyességét. A jövő még kevésbbé volt bíztató, a mennyiben a szomorú állapotok majdnem megsemmisítették a német tartományokban a művészeti életet. Bár a harmincz éves háború egyenesen nem érintette Tirolt, de azért ez is megérezte annak romboló hatását. Azonban a kedvezőtlen politikai helyzet és a szellemi zsibbadtság mellett sem szűnt meg egészen a művészeti tevékenység a tartományban; a templomok és a fejedelmi udvar biztos menedékei voltak a művészetnek. A XVII. századbeli jobb festők közül megemlítjük a fleimsi Giovane Ili Horatiust, Palma tanítványát, a ki azonban csak a színezésben érte utói