Seite - 486 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

486 megvetette. így például a meráni plébánia-templomból, valamint az innsbrucki udvari templomból nagy költséggel eltávolították nemcsak a csúcsíves művészetű oltárokat, hanem az ablakok üveg-képeit is, amabból azért, hogy Knoller, emebből pedig, hogy Tróger Pál képének helyet csináljanak. A körülmények tehát minden tekintetben kedveztek Schöpf művé- szetének. Midőn Rómából visszatért, szinte elhalmozták megrendelésekkel és csakis bámúlatos munkaereje volt képes a sok megrendelésnek eleget tenni, öt templomot díszített freskó-képekkel és ugyanannyiba festett oltárképeket. Azonkívül egyházi és világi tárgyú számos kisebb-nagyobb kép került ki kezeiből. Freskó-képei gondos tanúlmányokra vallanak; elrendezésük egyszerű, színezetük derűit, vidám és összhangzatos. Sajnos, hogy épen legkiválóbb freskó-képe pusztúlt el, az, mely a brunecki plebánia-templom mennyezetét díszíté. E kép Mária mennybemenetelét ábrázolta, s tüzes színezetével tűnt ki. Hátrahagyott nagy számú tanúl- mányai arról tanúskodnak, hogy alapos előkészület után fogott minden munkájához. Knoller és Schöpf nem szívesen és csak nagy ritkán festettek arczképet; ellenben kortársuk, a nonsbergi Lampi, helyesebben Lamp János (született 1751), csakis ezt a fajt művelte, még pedig művészi sikerrel és anyagi haszonnal, a mennyiben e téren az elsőséget tőle senki el nem vitathatta. Lampi arczképei, a milyen élethűek és a mily szerencsés fölfogással ábrázolják az egyént, épen oly előkelő kimunkálásúak. Egyenlő hírnek örvendett Bécsben, a hol József császárt, és Pétervárott, a hol Katalin császárnét festette. Ferencz császár az ünnepelt festőt és akadémiai tanárt lovaggá emelte, Bécs pedig 1799-ben díszpolgárává választotta. Míg Lampi művészete a bécsi és pétervári legmagasabb körökbe talált útat, Kaufmann Angelika (szül. 1741), ki szintén az arczkép-festésre adta magát, az angol királyné, az angol királyi herczegek, a dán király arczképeit festé és más magas személyiségekét, a kik legalább a művészet révén ipar- kodtak szert tenni a halhatatlanságra. E tehetséges művésznő rendkívüli ügyességgel tudta az arcznak és a kifejezésnek finom vonásait kiválasztani és azokat hatásos színekkel ábrázolni. Ámbár az arczkép-festés jövedelmező keresetűi kínálkozott és azonkívül megszerezte neki a londoni festő-akadémia tanári czímét, mindazáltal az arczkép valószerűségénél magasabb czélt tűzött maga elé. Megpróbálkozott a történeti ábrázolással is, de kellő gyakor-