Seite - 494 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

494 érvényesíté ez alkotásán. Utóbb a steinbachi, majd az ischli templomot díszíté freskó-képekkel. A fliesi születésű Knabl József és pettaui születésű Müller József szob- rászok szintén Münchenben tanultak, hasonlag a vallásos irányt követték és mindketten szép hírnévre tettek szert. Knabl az ó-német iskola szellemében dolgozott, az ó-német mesterek műveit lelkesedéssel s alaposan tanulmá- nyozta. E tanulmányai segélyével új útat tört az egyházi szobrászat terén, a melyen meglepő eredményeket mutatott föl és oly műveket alkotott, melyek mindenkit bámúlatra ragadtak. Legkiválóbb műve a müncheni Boldogasszony templom oltára, mely Mária koronázását ábrázolja. Müller hű maradt az Eberhard, Schönlaub és Endres szobrászoktól képviselt müncheni iskolához. Művei, ámbár nem önállóak, méltó helyet foglalnak el a vallásos irányú szobrászatbán ; említésre méltó közöttük a Riccabona családnak 1851-ben készült síremléke Innsbruckban. A Münchenben járt tiroli művészekhez kell sorolnunk még többek közt a brunecki születésű Gröbmert, Schwanthaler tanítványát és a lermosi Petz József szobrászt. A legújabb időben több tiroli művész nemcsak tanúit Münchenben, hanem mint korábban Knabl szobrász, az ottani akadémián tanári állást is foglalt el. Ilyenek a dölsachi születésű Defregger Ferencz, a schwazi Wopfner József, a seei Schmid Mátyás és a wensi Gabi Alajos, ki 1893-ban halt meg. Defregger valamennyi között a legnépszerűbb; így csak ő róla szólunk részletesebben. Ámbár korábban is találkoztak művészek, mint a két Altmutter, kik a népéletből vett jeleneteket festettek ; azonban Defregger az első, ki a paraszt világot komolyabb művészi fölfogással, meggyőző igazsággal és élénk előadással ábrázolta. A festmények, melyek- nek hazafias tárgyát e páratlan mester helyes érzékkel az 1809-ik évi eseményekből választja, egyrészt igazi örömet szereznek a művészet barátainak, másrészt hű tolmácsai a tartomány jogosúlt büszkeségének. Ilyen az a kép, mely Speckbachert és fiát ábrázolja, s mely egy csapásra megalapítá hírnevét. Azt a jelenetet ábrázolja, midőn Speckbachert, ki paraszt törzskarával haditanácsot tart, a parancs ellenére egy lövészcsapattal kivonúló fia meglepi. Az atya és fia kétkedve állanak egymással szemben ; a fiú nem tudja, dicséret vagy büntetés vár-e rá; az atyát meglepte a fia vitézsége, de szintén nem tudja, dicsérje-e vagy megbüntesse fiát. A kép eredetije a tartományi múzeum Defregger-termében van. Hasonló tárgyú számos festménye van a tartomány többi képtáraiban.