Seite - 499 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

499 A XV. századból és XVI. század elejéről fenmaradt fa burkolatok és bútorok szerkezete s díszítése csúcsíves művészetű. A fafaragás e korban majdnem pusztán a bemélyített alapú sík díszítményre szorítkozik, mely egymásba fonódó levelekből, szalagokból, czímerpaizsokból és egyebekből áll és a fa burkolatokat, az ajtókat, a mennyezet gerendáit, a ládákat, a szekrényeket, az asztalokat és ágyakat szőnyegként borítja. E sík díszít- mény bemélyített alapja gyakran vörösre vagy kékre van festve. Ily faragású szép díszítmények vannak a Sterzing melletti Reifenstein kastélyban és a meráni fejedelmi várban, továbbá Vorst, Runkelstein Taufers, Pergine, Gufidaun, Campan kastélyokban, Eppan várkápolnájában, stb. Festett ruhatartó láda Längenfelden (ötzthal). Az ilyféle famunkákon Tirolban ritkább a hornyolt faragású díszítmény, mely rendszerint a csúcsíves építészet formáihoz tartja magát. Hornyolt faragású szép díszítmények vannak példáúl Trostburg és Enn kastélyok gerendás mennyezetein, nemkülönben a XV. század végéről való egyes falusi lakóházak ajtain és bútorain. A csúcsíves művészetű domború faragvány kevés kivétellel csakis templomi bútorokon, szárnyas oltárokon, chorus-székeken, szószékeken és halotti paizsokon fordúl elő. Említésre méltók e tekintetben Sterzingben a gróf Enzenberg-féle „Jöchel-torony" gazdag faragású fa mennyezete, továbbá a templomi bútorok közül : a gossensassi apród-kápolna, a bozeni Ferencz-rendi templom, a matarellói kastély-kápolna, a Hali-völgyben levő Magdolna kápolna oltárai, továbbá a Tramin melletti Szent János templom 63*