Seite - 501 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

501 ményűek. Későbben mind gyakoribbá lett a domború, majd az alávájt és az áttört díszítmény, míg végre úgy a templomi, mint a világi bútorokon a barokk ízlés merész, nyers formái jutottak uralomra. A félre eső völgyek, így példáúl az Alpbach-völgy parasztházaiban szépen festett, rokoko ízlésű bútorok maradtak fenn, sőt itt-ott még megvan az egész berendezés, mely ha nem egészen szabatos kimunkálású is, mindazáltal tetszetőssé teszi egységes és könnyed díszítménye. Kovácsolt vas rács a halli plebánia-templomban. A grödeni völgyben, a hol egykor bőségesen tenyészett a czirbolya- fenyű, már 1703 körűi űzték a fafaragást, mint háziipart. Metz János és fiai Schnautban (Szent Ulrich mellett) ez időtájt képrámákat faragtak, melyek eleinte igen esetlen formájúak voltak. Későbben az akkori idő ízlése szerint lomb- és kagyló-díszítményt faragtak a rámákra, utóbb pedig feszületeket, szent-szobrokat, állatokat és gyermekjátékokat is faragtak. E háziipar a XVIII. század közepe táján már egész Grödenben el volt terjedve és férfiak űzték, míg a nők a régi hagyományhoz ragaszkodva, csak is durvább vetélt csipkék készítésével foglalkoztak. Férfiak, nők egyaránt házaltak készít-