Seite - 510 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

510 szinte már sarkkörinek mondható nyári legelőgazdaságig a középeurópai növénytermesztés és állattenyésztés minden ágát képviselve látjuk. Az e részben szemügyre veendő állapotok áttekinthető feltüntetése lévén czélunk, mindenekelőtt annak az érdekes ténynek megemlítésével kezdjük szemlénket, hogy a tirol-vorarlbergi földterület három tengervidék felé eső lejtőzetet mutat. Ezzel összefüggésben az illető tartományrészek között a földrajzi, illetőleg helyi és éghajlati körülmények tekintetében háromféle alapföltétel észlelhető, melyek hatása a növényzet jelenségeiben és ezek révén a gazdasági termelésben is érvényesül. Ehhez képest a három természeti övvel egyezőleg ugyanannyi gazdasági övet látunk, még pedig Tirol éjszaki és keleti részét, a mely vizeit az Inn, Lech, Loisach-Isar és a Dráva útján a Fekete-tengerbe önti ; továbbá Dél-Tirolt, melynek folyói az Adria felé sietnek, s végűi Vorarlberget, mely ha mind a két alpesi tarto- mányt egy egészbe foglaljuk, ennek nyugati feléül tekinthető, s néhány kisebb vidékét kivéve, a Rajna medrén át az Ejszaki-tenger gyüjtőmedenczéjébe szállítja vizeit. Éjszak - és Kelet-Tirol a Lech- és Thannheimer-völgyön, meg a Lermoosi medenczén kivűl főképen az Inn folyamvidékét s ennek mellékágait foglalja magában. E völgyek egész csoportja a tartomány éjszaki és déli fele között húzódó hatalmas középponti hegylánczolattól éjszakra fekszik, míg a Dráva-völgynek szintén a Fekete-tengerhez tartozó folyamvidéke már a Magas-Tauern délkeleti lejtői és a Dolomitok éjszaki oldala közé esik. Az említett völgy-és folyamvidékek területe l .277 négyszögkilométerre terjed s csupa széles, vaskos tömegű és magas emelkedésű hegylánczolat szeli keresztűl-kasúl, melyek közül kivált a Közép-Alpesek egész hálózatával bírnak a fő-, mellék- és oldal-völgyeknek, s első sorban épen e völgyeknek állandóan lakható részei szolgálnak a tartomány népe gazdasági tevékeny- ségének színteréül. A völgyfenék viszonylagos magassága, mely a fő völgyek mélyebb bevágásaiban is tetemes (450 méternél is több a tengerszín fölött), továbbá a talajnak jobbára éjszak és éjszakkelet felé lejtése s a tulajdonképeni magas hegységbe való hirtelen átmenete, a melynek legfelső völgy-zugai sok helyütt már örökös hó- és jégpánczélba temetvék, együtt véve azt eredményezik, hogy az egyes völgy- és hegy-lépcsőzetek lakhatóságára és mívelhetőségére nézve mértékadó növényzet-határok Éjszak- és Kelet-Tirolban mélyebbre szorúlnak le, mint a mennyire az illető vidékek szélességi fokához mérten