Seite - 514 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

514 a hol sem ló, sem szarvasmarha egy biztos lépést sem tehetne, a hegység- övnek majdnem minden községében találkoznak. Ilyen helyeken a paraszt öröklött kis földecskéjét teljesen a maga erejével munkálja. Itt bizony, mint példáúl a Vintschgauban, még az ekét is maga húzza, maga hordja föl háti kosárban a trágyát, maga szállítja le zajdákban és kötegekben a termést, mi közben nem ritkán koczkáztatja egészségét, sőt életét is. Helyenként olyan meredek földdarabok is vannak, melyeket a földmíves csak lábaira mászóvasakat kötve mívelhet, s csak így takaríthatja be róluk életneműjét vagy szénáját. Az ilyen meredek lejtőkön aztán az is rendes dolog, hogy a szántás, a fagyok vagy esőzések miatt lecsuszamlott földet időnként megint föl kell hordani. A hol még valamiféle igavonó barom föl és alá járhat, ott ezt a földhordást („Erdschinden") hengerre csavarodó kötél s az ennek végéhez kötött három-kerekű ládás szekérke („Gratten") segítségével végzik. Képünk a föld felhordásának ezt a Pusterthalban szokásos módját („Erd- gratteln", földtaligázás) szemlélteti. A hol még ez sem lehetséges, ott az ember maga kapaszkodik a lejtő felső szélétől lefutó két kötélbe s úgy viszi föl a hátán lévő kosárban a földet („aufseilen"), vagy pedig a munkást a terhével együtt úgy vontatja föl két más társa, hogy ők a hengerre csavarodó kötelet húzva lefelé haladnak a lejtőn. De még a kevésbbé meredek hegyoldalakon is ugyancsak nehéz a gyakran rideg sziklákkal, fagyökerekkel és görgeteggel elegyes föld megmívelése, s még a sík völgy- fenéken sem oly könnyű szerrel gazdálkodik a hegylakó, mint a tágas lapályon megtelepült szerencsésebb földmívelő. Mennyi áldozatba kerül itt is a földnek a záporpatakok és hegyi folyók pusztításai ellen való megvédése, s mindamellett hányszor, de hányszor újúlnak meg az árvíz és egyéb elemi csapások veszedelmei ! Többé vagy kevésbbé elposványosodott területek és zsombékos helyek majdnem mindenik völgy mélyebb részeiben, még a magasabb fekvésűekéiben is fordúlnak elő, sőt némelyikben tetemes kiterjedésűek is, így példáúl a Felső- és Alsó-Inn-völgy ben, meg a Ziller-völgyben, a Lermoosi meden- czében, a Brenner- és a Plan-tó környékén s egyebütt. Ezeket csak nagy költséggel járó lecsapolás és a talaj mesterséges emelése útján lehet meg- javítani s rendesen csak a lovak számára alkalmas savanyú szénát, részben pedig csak alomnak való kákát teremnek. Az Inn folyó balpartján húzódó hegytömegek főképen az alpesi mész és közép-dolomit különböző fajtáiból állanak, melyek a patakok és folyók