Seite - 520 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

520 a teheneken a szépen telt tőgy. A lábak az állatok finom csontozata mellett is elég erősek és elől rendesen jó állásúak, a mint hogy egyáltalában egész alakjuk arányosnak és tetszetősnek mondható. A felső-innvölgyi a legjobban tejelő marhafajta egész Tirolban és Vorarlbergben, s e mellett könnyen honosúl, minek folytán bárhol is könnyen tenyészthető s idegen földön sem fajzik el, sőt inkább rendesen erősebb és szebb ivadéka lesz, mint a fölötte szegényes táplálkozási és tenyészi viszonyok közt levő eredeti hazájában. A lechvölgyi fajta jobbára a szomszédos algäui fajta színezetét és alakját mutatja, de élettani tulajdonságaival inkább a felső-innvölgyihez hajlik. Nagyobb és súlyosabb, vaskosabb és szélesebb is emennél, finomabb szabású s mind a homlok-, mind a pofa-részen szélesebb fejalkotású, vaskosabb lábú s a konczai is szélesebbek, mélyen lelógó tőgyei a tejelés bőségében semmit sem engednek a felső-innvölgyi tehenekének. Hizlalásra is épen oly alkalmas, mint igavonásra, úgy, hogy sokféle hasznavehetőségét, valamint szépségét és jóságát tekintve, nem igen akadunk egyhamar párjára. A felső-innvölgyi és a lechvölgyi lakosság sűrűsége és szegényes életkörülményei miatt e vidékeken a birtok már ősidők óta igen el van aprózva. Olyan szántófölddel és mezőrészszel bíró parasztbirtokok, a minők nagyobb marhaállomány eltartására elégséges terjedelműek volnának, e helyütt egyáltalában nincsenek. A legtöbb parasztbirtok legfölebb 2—4 hek- tárnyi, belsőséget és külsőséget (Haus- und Heimgründe) összevéve, s ha főkép a magasb fekvésű hegyi és mellékvölgyi községekben akadnak is 5—10 hektárnyi telkes gazdaságok, az ilyenekbe rendesen beleértvék az e tájakon nagyobb kiterjedésű rétek és havasi kaszálók is, melyek csak igen silány takarmányt teremnek. Az erdők, legelők és alpesi rétek nincsenek e telkekbe beleértve, minthogy ezek rendesen nem magán-, hanem községi tulajdont képeznek, melyből az egyeseknek csak bizonyos haszonélvezeti rész jut legelő-, széna-, alom- és fa-jutalék alakjában. E haszonélvezetnek köszönhető, hogy a magánbirtokos mégis el tud tartani átlag 4 vagy 5 darab szarvasmarhát. Egészben véve a kisbirtok és kisgazdaság levén az uralkodó, a felső- innvölgyi és lechvölgyi vidéken mindenütt csak a kicsinyben való házi tenyésztésből áll a szarvasmarha-tartás, mely helyről-helyre csak az állatok külsejében és haszonvételi értékében mutat nagyobb különbségeket, de mindig küzdenie kell a takarmánytermés bizonytalanságával, az eladási árak ingado- zásával, a bikatartás nehézségeivel és egyéb gazdasági viszontagságokkal.