Seite - 522 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

522 veszedelmének vannak kitéve, ha e kiváló becsű áÜatanyag tenyésztésének újabb támogatás és kedvezés útján nagyobb lendületet nem adnak. A teljesen keveretlen tisztaságában ugyan ma már nem igen gyakori duxi fajta valamikor főleg Innsbruck és Hall környékén, meg a déli folyam- part mellékvölgyeinek és középhegységeinek községeiben volt jeles minő- ségben elterjedve, s az eredeti színe barnás-fekete, fehér foltok nélkül, a szája szélén, meg a háta hoszszában őzbarna sávval. A Ziller-völgy előrészében és az Alsó-Inn-völgy mélyebb fekvésű kerületeiben ősidők óta honos, barna- és vöröses-tarka alvidéki marhával való kereszteződés útján keletkezett az utóbb önálló fajtaként is elismerésre és meglehetős hírre vergődött zillerthali fajta, melynek szőre a meggy-barnától a gesztenyeszínig változó színű, rész- ben pedig éles szélzetű fehér foltokkal tarkázott; testalkotása nevezetesebb vonásaiban a duxi fajtával egyezik. Ez alapon e két fajtát együtt a zillerthal-duxi, vagy dux-zillerthali közös elnevezéssel is szokták egybefoglalni, s a zillerthali, meg a duxi jelzőkkel inkább csak akkor szokás élni, mikor a „sötét-barna egyszínű" fajtát a „világos-barna s fehérrel tarkázott" („gefedert", vagy „geruckelt") fajtától világosan meg akarják különböztetni. Mind a két fajta felette arányos, rendkívül széles tömött és zömök törzsével tűnik ki. Az állatok nagyon előre domborodó szügye mély és széles szabású; egyenes gerinczű, lapos hátuk szélesebb és húsosabb, mint bármely más középeurópai marha-fajtáé, s ugyanez mondható farukat, keresztcsontjukat és ágyékaikat illetőleg is. Dongás-alakú törzsük vaskos, de a szárakban vékonyabb, igen finom csontozatú lábakon nyugszik; a homlok és orr táján feltűnően széles fejük egészben is vaskosnak mondható, melynek azonban a nagy, mélyen fekvő és élénk tekintetű szemek, meg a csínos állású, erősen kajla szarvak nem csekély díszére szolgálnak. Az eddig vázolt képet vaskos ránczokba türemlett lebenyű nyak és a hátsó lábak fölé magas tornyosúlással indúló, alúl pedig rendesen fehér, tömött bojtban végződő fark egészíti ki. A kifejlett tehenek ugyan rendesen csak 120—125 centiméternyi átlagos testmagasságúak, törzshosszúságuk azonban 155—160 centiméter, sulyuk pedig 550—650 kilogramm. Mind a duxi, mind a zillerthali fajta egyaránt kiválik könnyű táplálhatóságával, valamint jeles alkalmazkodó és öröklődő képességével; különösen a könnyen hizlalható marha jellegének megállapítása, valamint a tej zsírtartalmának fokozható- sága tekintetéből felülmúlhatatlanok. A tejszolgáltatás bősége szempontjából azonban már kevésbbé tűnik ki akár a tiszta, akár a zillerthal-duxi keverék.