Seite - 526 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

526 kevés takarmányt teremnek: akkor bizony aligha fogunk valami nagyon magasra csigázott várakozással lenni e legelők gazdasági berendezése és a rajtuk való gazdálkodás egész menete iránt. Főképen pedig nem szabad olyan idylli állapotokra gondolnunk, a minőkről még a mai, a magas hegy- ségek bebarangolásának divatból annyira hódoló korban is eleget hallunk regélni, vagy a minőket másfelől a tartományrész körülményeivel nem ismerős elméletgyártók hangoztatnak, mikor a tiroli havasi gazdálkodás elhanyagolt és siralmas állapotáról beszélnek. Inkább azon kell csodálkoznunk, hogyan bírják egyáltalában úgy az emberek, mint a gondjaikra bízott „házi" állatok három-négy hónapon át a magas hegység e fcord pusztaságaiban az elemek viszontagságainak féktelen tombolását kiállani. És sokkal helyesebb az a fölfogás, a mely a magas-hegységi jellegű kerületek havasi gazdálkodását szükséges rosznak tekinti, mint az, a mely benne a természet egyik áldását látja s a hegyi pásztorélet romantikájának elképzelt bájairól énekel. Igaz ugyan, hogy vannak a havasi életnek is szép, vidám napjai, a mikor a nyájak békében legelésznek a virágos gyepszőnyegen s nem fenyegeti őket sem a szakadékokba zuhanás, sem kőomlás, sem zivatarok veszedelme, mikor az egész marhaállomány egészséges, az idő szép, csendes és nyugodt. Ilyenkor serényen és vígan folyik a gazdálkodás, gyarapszik a tanyákon a tejgazdaság haszna („Almnutzen") s csupa jó hírt visz haza a faluból naponként föllátogató kecskepásztor-fiú. Ámde ha az ég beborúl, ha mélyen alant járó felhők tornyosúlnak és zúgó szélvész süvölt a szikla- ormokon, midőn a megriadt marha rémültében szakadékokba rohan, vagy eszeveszetten szanaszét züllik, a helyett, hogy biztonságot nyújtó helyen keresne menedéket; ha járványok pusztítanak, vagy a villám, a szakadó zápor, romboló jégeső és az alárohanó hegyi patakok és lavinák okoznak károkat, magukkal ragadva kunyhókat, elmosva az útakat és bürűket : akkor bizony vége, még pedig sokszor hosszú időre vége a havason a költői szépségű boldog pásztoréletnek! A természettől legmostohábban megáldott havasok a Felső- és Középső- Inn-völgyben találhatók, míg ellenben a lechvölgyiek rendkívül termé- kenyek s általán véve a középponti Alpesek magas legelői is buja fűtakaróval dicsekedhetnek. A legkövérebb hegyi legelői azonban mégis az Alsó-Inn- völgynek, különösen pedig a Ziller-, Brixen- és Grossachen-völgynek vannak, a miért is ezek legtöbbje tejgazdasági tanyáknak is szolgál nyaralóúl. A keleti Pusterthalban inkább az üszők, borjak és juhok tartása dívik a