Seite - 527 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

527 havasi legelőkön. Ezért itt a tejgazdaságnál jóval nagyobb helyet foglal el a vágó- és tenyészmarha-nevelés, míg amannak termékei csupán a helyi és házi használatra való mennyiségben állíttatnak elő. A vizeit részint egyenesen, részint közvetve az Adriai tengerbe höm- pölygető tartományfél egybe esik Dél-Tirol földrajzi fogalmával. Ez a magas Tauern délkeleti lejtőinek és déli előhegyeinek az imént ismertetett területhez számítandó beszögel- lését kivéve, a svájczi határ köze- lében lévő Reschenscheidecktől a salzburg-karinthiai határ szé- lén álló Dreiherrnspitzéig húzódó középponti Alpes-lánczolaton alúli, vagyis déli része a tarto- mánynak. Ezen 1.336 négyszögkilo- méternyi területű tartományrész hegységeinek változatosságával arányban áll völgyeinek nagyobb száma, valamint nagyon külön- böző iránya és alkati jellege is. Ezekhez járúl még, hogy helyről- helyre az éghajlat is tetemesen ingadozó. Gondoljunk csak ama nagy különbségekre, a melyek e részben Dél-Tirol legmélyebb pontjai, példáúl a tengerszíne fölött csupán 60 méternyire fekvő Garda-tó környéke, és legmagasb helyei, mint az Ortler- és a Dreiherrnspitze (3.906, illetőleg 3.324 méter) éghajlata közt uralkodnak. A talaj magassági és mélységi sajátságaival együtt jár a növényzetre és a földmívelésre döntő hatású éghajlati tényezők változatossága, a mit bizonyos gazdasági növények elő- fordúlása vagy hiánya, nemkülönben a helyről-helyre más-más mívelés- módok uralkodó volta jellemez legszembetűnőbben. Ezek szerint három növényzeti öv különböztethető meg. Legalúl a mély völgyek melegebb tájain a szőlő és az eperfa vidéke (az úgy nevezett „vegyes gazdálkodás", coltura Etsch-völgyi bika (Val Fiemme).