Seite - 528 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

528 mista hazája); fölebb, a magasabb dombvidéken és a középhegységen a nyílt szántóföld- és mezőgazdaság öve (gabna- és rétvidék), a melynek függőleges és vízszintes kiterjedése részben a fagy nélküli időszak hosszaságától, részben pedig a termelési idő esőzése mennyiségétől és elosztódásától függ. E fölött következik végűi a magasb hegyi és havasi vidékek erdő- és legelő-öve, rövid, hűvös nyarával és hosszú, nagy havazásokban bővelkedő telével, a mely éghajlati tényezők nagyobbára csak a természetes fű- és fanövés értékesítésére szorítják e legfelső gazdasági öv haszonvételét. A szőlő és eper vidékét éghajlati tekintetben fölötte enyhe és rendesen négy hónál alig hosszabb tél jellemzi, melynek folyamán csak ritkán sülyed a hőmérő 10 —12 C°-ra a fagypont alá. Más felől a nyári meleg egész 30—33 C°-ig emelkedik, s az évi közép hőmérséklet 1 l f/2—12 !/2 fok között ingadozik. Ilyen minőségű és magatartású általában Dél-Tirol éghajlata a hőmérséket illetőleg mindenütt egészen a 650 méternyi tengerszín fölötti magasságig, úgy, hogy egészen idáig a szőlő- és eperfa-termesztés mindenütt biztos sikerrel kecsegtet. A vegyes gazdálkodás abban áll, hogy a szőlőt vagy az eperfát, avagy mind a kettőt együtt véve nem csupán önállóan, vagy legfölebb még más fajta gyümölcsfákkal keverten, bár mégis külön e czélra szolgáló szőlős- vagy eperfás-kertekben termesztik, hanem leginkább a szántóföldek szélén, vagy azokon keresztűl-kasúl, sőt a réteken és legelőkön is találni többé- kevésbbé sűrű sorokban ültetve. A fa- és szőlősorok közötti szántó- vagy fölásásra való földet itt a népesség túlságos sűrűsége, illetőleg a földbirtoknak ezzel együtt járó szertelen elaprózódása miatt általában a kenyérnövényeknek rendkívül fárad- ságos termesztésére használják. Leginkább tengerit és búzát, vagy tengerit és rozsot meg árpát termesztenek. Takarmányfüveket majdnem sehol sem látni, s a rendes széna is igen kevés, minthogy már időtlen idők óta mindenütt szőlőkertek vagy szőlőlugasokkal és eperfákkal beültetett szántó- földek foglalták el a rétek helyét. A szőlő- és eperfatermő övön belül mai napság Olasz-Tirolban már alig akadni tulajdonképeni parasztbirtokra. Ezzel ellentétben ezrekre megy az iy2—2 hektárnál nem nagyobb s még többre megy a fél hektárnál is kisebb csipet-gazdaságok száma, melyeken ily parányi terület mellett termé- szetes, hogy igazi parasztbirtokról és igazi mezőgazdaságról szó sem lehet, úgy, hogy itt a falusi lakosság tulajdonképen egészen másnemű fő keresetre