Seite - 530 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

530 sűrűségének csökkenésével arányban emelkedik a birtokok nagyobb terje- delme. A mívelési módok is mind czélszerűbb és kedvezőbb megosztást és elegyítést mutatnak, jóllehet különösen az olaszok lakta részeken, még itt is szerfölött kicsinyek az egyes birtokegységek s csak ritkán haladják meg a 2f/2—3 hektárnyi föld- és rétterületet, úgy, hogy még e második övben sem igen lehet szó tulajdonképeni telkes parasztbirtokokról. Másként áll azonban a dolog a déli tartomány rész német lakosságú felében. Itt — legalább a középhegység téres oldalain és a hirtelen emelkedésű völgyek magasabb fokain, melyek mindjárt a szőlőtermő övhöz csatlakoznak s 1.300—1.500 méterig emelkednek — már valóságos földmíves-osztály honol a saját öröklött, vagy szerzett birtokán. A gazdálkodásban nagyobb szerep jut a takarmánytermesztésnek s ezzel együtt a marhatenyésztésnek, meg az ebből nyerhető különféle haszonvételeknek is, még pedig annál nagyobb mértékben, mennél magasbra hágunk a hegységben, vagy mennél messzebb hatolunk be a völgyek magasb elágazódásaiba. Azonban a közönséges gabonaneműek, továbbá a tengeri, tatárka és hüvelyes vetemények termeszt- hető mennyisége ezen övön belül sem üti meg a szükséglettel arányos mértéket, úgy, hogy bizony a kenyérnövények, nevezetesen a búza, tengeri, valamint a liszt is nagy részt beviteli czikkek. Ellenben borban és gyümölcs- ben, továbbá selyemben és főleg hasznos háziállatokban, meg ezek termé- keiben oly bőség van, hogy ezekből tetemes kiviteli fölösleg is marad. A mi a marhaállomány számarányát illeti, az 1890. év deczember 31-én megejtett számlálás szerint az itt tekintetbe veendő területrészen 8.875 darab mindenféle ló, 206.438 darab szarvasmarha, 131.021 juh, 61.578 kecske és 38.411 darab sertés volt. A lótenyésztés azon területekre szorítkozik, a hol nagyobb terjedelmű elposványosodott, vagy meggyűlemlő s lefolyás híjában veszteglő talajvízzel bővelkedő rétek és legelők vannak. Az Etsch-vidéken ilyenféle területeket találni Bozentól lefelé Mezzolombardóig, továbbá a Vintschgauban Schlanders fölött egész Glurnsig. De azért találkozunk még lótenyésztéssel a Haflingi középhegység fensíkján Meran és Bozen között, valamint a Sarn- és Ulten- völgyben is. A felső Eisack vidékén és az alsó Pusterthalban, a hol a vasútak keletkezése előtt a lótartás és lótenyésztés fontos jövedelemforrás volt, újabb időben e gazdasági ág tetemesen alá hanyatlott. A Pusterthalban különösen a Rain-, Antholz- és Gsies-völgy községei tenyésztenek még szép, erős álla- tokat, melyeknek itt honos nori fajtája a pinzgaui és karinthiai fajtával rokon