Seite - 532 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

532 vehetőségénél fogva kivált Dél-Tirolnak első sorban a marha házi haszná- latára szorúlt vidékein nagy gazdasági fontossággal bír. Az etschvölgyi fajta törzsökös tenyész-vidékei : Német-Tirolban a Felső-Vintschgau, az Ulten-, a Passeier- és a Sarn-völgy, Olasz-Tirolban pedig a Fleims-völgy, a Primiero és a Felső-Nonsberg. Csontvázának erős fejlettsége, szívós izomzata, edzett testalkotása és eleven vérmérséklete az etschvölgyi fajtának igavonó képes- ségét illetőleg minden kétséget kizárnak. E fajta állatainak függőleges test- magassága átlag 135 centiméter, törzshosszasága 157 centiméter, testsúlya pedig 420 kilogramm. Olasz-Tirol délnyugati részében, nevezetesen a felső Sarca- és a Chiese- völgyben részben a sötét-barnától egész a korom-feketéig árnyalt, részben fekete-fehér tarka színű szarvasmarha honos, mely kiválóan a Rendena- völgyből kiindúlólag újabb időben mind a három Judicaria majdnem egész területén elterjedt lassanként. A judicariai barna marha, vagy az ú. n. rendenai fajta, jóllehet csak gyengén közepes súlyú és nagyságú, mégis igen alkal- masnak mondható a vegyes házi használatra. Tejelése tekintetében pedig oly kitűnő, hogy e részt bátran versenyez a tiroli és svájczi Alpesek legjelesb tejelő tehénfajtáival. A kifejlett tehenek imént jelzett kis termetéhez és csekély súlyához képest ugyanis, nemkülönben tekintettel a silány táplálékra és gyarló ápolásra, a melyben ez állatok részesülnek, az egy-egy tehéntől évenként átlag nyert 1100—1200 liternyi tej épen nem mondható kevésnek. E mellett a tej igen jó és a tejelési időszak is feltűnően soká tart. Az apróbb állatok tartásában és tenyésztésében is többrendbeli különb- ségeket látunk. Dél-Tirol német részében kiváltképen juhokat tartanak, nevezetesen a középhegységen és a magasabb mellékvölgyekben, a melyek nagy kiterjedésű sovány és gyakran igen meredek legelőkben bővelkednek. Ez állatok többnyire ugyanahhoz a kis termetű, de igen edzett és ízletes húsú hegyi fajtához tartoznak, a mely a német Alpes-vidékeken mindenütt honos és kőszáli birka néven ismeretes, s a melynek fehér, barna, vagy olykor egészen fekete színű gyapjából készül a „Loden" nevezetű darócz- posztó. Az Ulten-völgyben, az Ampezzo-vidéken és Buchensteinben elszórtan nagyobb termetű, lógó fülű és nagyon görbe orrú juhok is akadnak, melyek a bergamói fajtával való keresztezésre vallanak. Viszont a Passeier- és Sarn- völgyben meg az itt honos hegyi juhfajtának a dél-európaival történt keresz- tezésének utódaival találkozunk, minthogy az utóbbi fajtából időről-időre nagy nyájakat hajtanak föl e vidék kövér legelőire. A sertéstartás az egész