Seite - 534 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

534 nyire olasz módra édes tejből köpült vajat és sovány sajtot készítenek, míg Dél-Tirol német részében leginkább az aludt-tejből való vaj-, sajt- és túró- készítés járja még, melynek csekély ideig elálló vaját ép azért nagyobbára kiolvasztják, s egyéb termékei, úgy mint közönséges savanyú túrója és kecskesajtja sem lévén alkalmas a kivitelre, csekély kivétellel termelési helyének legszűkebb vidékén kerül elfogyasztásra. Csupán a legutóbbi két évtizedben történt itt is némi előhaladás több tejgazdasági szövetkezet szer- vezkedése útján, így különösen a Vintschgauban, a Felső-Pusterthalban és az Eisack felső völgyében. Ugy a tejgazdaságra, mint a növendék-marha tenyésztésére nézve szer- fölött fontos tényezőkűl tekintendők az itt tárgyalt tartományrész minden nagyobb kerületében lévő havasi legelők. Ugyanis mindenütt a lehető leg- nagyobb számban igyekeznek a marhát e magas hegyi legelőkre hajtani, hogy a kész takarmányra mennél kevésbbé szorúljon. Már a mi a déltiroli alpesi legel'òket illeti, azok itt is a legszorosabb viszonyban állanak terjedel- müket és minőségüket nézve a főbb hegycsoportok alakúlatávai és földtani minőségével. E részben Dél-Tirolban két fő hegycsoport áll egymással szemközt, úgy mint a Közép-Alpesek és a Déli-Alpok tömege. Amazoknak övében a legtöbb völgymélyedés feneke is eléri már az 1.000 méternyi magasságot, míg a hegyek átlagos csúcs- és gerinczmagassága 3.000 méter körűi jár. Ilyenformán itt a havasi legelők már nagy részt a valóságos alpesi övbe esnek, melyen sem elégséges hasznavehető föld, sem táplálóbb növény- tenyészet nem igen van. Óriási gletcserek és hómezők, mérföldekre húzódó sziklás lejtők, számtalan lavina-omladék és moréna-képződés szaggatja meg a legelő-területeket, melyek maguk sem lehetnek valami dúsak fűben, mint- hogy lejtőik meredekek, éghajlatuk zord és földjük ép oly silány minőségű, a milyen csekély rétegű. A legtöbb havas épen ezért inkább csak a talaj nehézségeivel, valamint a zord éghajlattal, meg a gyakori takarmány- és vízhiánynyal jobban meg- küzdő rideg marhának való legelőül szolgál, továbbá a heverő igás ökröknek és a nem tejelő teheneknek, nemkülönben a juhoknak ; míg ellenben a borjas és fejős tehenek, meg a borjak nagyobbára otthon vannak az istállókban s legfölebb a ház körüli legelőkön tartják őket. Tejgazdaságra berendezett havasi tanya aránylag csak kevés van. A havasi kaszálókon kivűl azonban a déltiroli Közép-Alpesekben min- denütt legelőkűl használják egyúttal az erdőket is, melyek kivált fölfelé