Seite - 535 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

535 Rendesen igen ritkás faállományúak és sok bennük az olyan nagy tisztás, a hol a gyér, vagy egyáltalában hiányzó befásítás nem ritkán még kövérebb fűnövést enged, mint az egészen szabad legelökön. A Déli-Alpesekben, melyek az alpesi magasságig csak néhol emelkedő porfir-fensík, meg a valsuganai Cima cP Asta szigetszerűen előre tolt granit- és csillámpala-törzsét kivéve, jobbára dolomitos mészkőből alkotvák, egészen más minőségű a havasi legelők öve és az ebbe eső gazdálkodás is. E hegy- vidéknek tetemesen csekélyebb magassága, mely 1.500 — 2.500 méter között ingadozik, valamint nagyobb részt szelíden hullá- mos talajalakúlata, kapcsolat- ban a közbenső fő völgyeknek többnyire igen mély bevágó- dásaival, a havasi legelőket illetőleg azt okozza, hogy ezek itt az erdőségnek nem fölötte, hanem a belsejében esnek, pedig az erdőborította öv felső határa is jóval mélyebben van e helyütt, mint a Közép-Alpe- sekben. A szálas fenyves-erdők felső határa ugyanis a terü- letnek a Déli-Alpesekre eső részében átlag már 1.600 mé- ternél húzódik, s minthogy a havasi legelők nagyobb száma ennél jóval csekélyebb tenger- szín fölötti magasságú, a mennyiben 1.000 méternyire, vagy még ezen is alúl fekszik : ehhez képest a java részük tulajdonképen nem is egyéb, mint egykori erdőségek kiirtásával alkotott rétterület. Csupán a déltiroli mész- és dolomithegység legmagasb emelkedései, tehát az átlag 1.600 méternél magasabban fekvő öv alkot valóságos és természetes alpesi legelő vidéket, a mely t. i. sohasem volt erdőtalaj. A déltiroli mész- és dolomithegylánczok- nak nagyobb részt szelíd hullámos tetői dús és egyenletes sűrűségű fűnövést engednek. Épen ezért e kaszálók szénatermése jóval nagyobb és így a rajtuk való havasi gazdálkodás is sokkal hálásabb és egyúttal kevesebb bajjal járó, Rendena-völgyi tehén.