Seite - 540 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

540 Rozsot még kevesebbet vetnek, mint búzát; az árpa- és zabtermés sem valami számot tevő, úgy, hogy az iparűző kerületekben, a hol nagyobb a lótartás, a kellő zabot nagy részt külföldről kell beszerezni. A gumós és gyökérnövények közül legnagyobb mértékben a burgonyát termesztik, mely a lakosság nagy részének fő eledele; de gyakran szolgál a marhának is takarmányul. A répafélék közül nagyobb táblákban csak a fehér répát termesztik. A kender- és lentermesztés pusztán a háziszükséglet kielégítésére szorítkozik. A zöldség-termesztés ritka kivételekkel még nagyon elmaradott állapotban van ; ellenben igen örvendetes lendületet mutat a virág-termesztés. Gyümölcsfát mindenfelé, még a hegyvidékeken is nagyobb számban látni. Azonban leginkább csak közönséges fajtájú gyümölcsöt, úgy nevezett mustnak valót nevelnek, mint a melynek a termése legalább rendesen elég bőséges és különben is alkalmasabb az itt nagy fontosságú must- és pálinka-készítésre. Jó gyümölcstermő evekben mindenféle aszalt gyümölcs is kerül eladásra. Bortermesztéssel csak a Rajna-völgy és a Bodeni-tó környékének községei foglalkoznak, s az itt termő könnyű és egészséges, de kissé fanyar ital nagyobb részét még ki nem forrott állapo- tában, mint mustot („Suser") fogyasztják, vagy adják el. Mindezeknél fontosabb azonban a takarmány nevelő s így a barom- tenyésztés alapjáúl szolgáló rétgazdaság. Kétféle rétet különböztetnek meg : takarmány- és alomtermőt. Amazok egyszer vagy kétszer kaszáihatók, továbbá édes, savanykás és savanyú füvű rétek. Savanyú és csakis lovaknak alkalmas szénát teremnek a Rajna-völgy és Bodeni-tó környékén levő nagy rétségek; míg a többi vidékek kevés kivétellel édes, vagyis tehénnek való szénát szolgáltatnak. A völgymélyedésekben sokszor jobbára csak alomtermő rétek vannak. Minthogy gabna-, vagy mint itt hívják, „fehér" szalma alig terem s azt a keveset is többnyire fölétetik, a jó alomtermő rétek, a melyek sok és szép „fekete" almot teremnek, nem csekély becsűek, főleg pedig az olyanok, a melyeken tőzeg is ásható. Nagyobb vastagságú tőzegtelep csak kevés van Vorarlbergben. Ellenben a Rajna-völgy és a Bodeni-tó síkján, nemkülönben a Bregenzi-erdő mélyebb részein jókora terjedelmű olyan tőzeg- és zsombék-területek találhatók, a melyeken minden 20, 30, vagy 40 évben elég érett tőzeget lehet ásni, míg a közbeeső években e területek részben alom- vagy savanyú-széna-kaszálókúl, részben pedig káposzta-, burgonya- vagy répaföldekűl is szolgálnak. A legnagyobb és legdúsabb tartalmú tőzegföldek Hohenems, Dornbirn, Lustenau és Altach táján vannak.