Seite - 544 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

544 Használhatóságuk szerint tehéntartó, illetőleg tejgazdasági alpesi legelőket, vegyes legelőket, továbbá rideg állatok számára és juhoknak való hegyi legelőket különböztetnek meg. Lovak számára való havasi legelők Vorarl- bergben nincsenek, hanem igen is vannak úgy nevezett „Rossstandett-űl, vagyis kizárólag lólegelőkűl értékesített területek, a melyeknek ingoványos talaján csakis savanyú széna terem. A fejős kecskéket a tehénlegelők köze- lében tartják, míg a még fejés alatt nem állókat a juhokkal csapják együvé. Előhavasok, a minők kivált az alvidéken vannak nagyobb számmal, az olyan füves területek, a melyek ugyan már a magasb hegységen feküsznek s a tulajdonképeni havason-legeltetés idejének kezdetén és végén kerülnek lelegeltetés alá, e közben azonban nyaranta kaszálókúl is szolgálnak s első sorban mégis szénatermesztésre valók. Ép ezért ezek nem is tartoznak a tulajdonképeni havasterületek sorába, hanem a rétek, vagy kaszálók („Heugüter") közé, s mint ilyenek rendesen magánbirtokok. Ellenben a tulajdonképeni, vagyis kizárólag legeltetési czélokra szolgáló havasok a felvidéken jobbára községi vagy szövetkezeti birtokok, míg az alvidéken és az elővidék hegyi községeiben az érdekszövetkezeti és magánbirtoki havasok a számosabbak. A felvidéki kerületek hegységeinek havasi legelői többnyire igen távol feküsznek a községektől, sokszor az erdővidék fölött több órányi távolban s 2.000—3.000 méternyire a tengerszín fölött, nem egy helyütt már a legzordonabb szirtek és jégárak körében s meg-megszaggatva szirtomladékok és lavinaomlások törmelékhalmaitól. Ellenben sokkal nyájasabb képet tárnak elénk az alsó- és az előhegyvidék szelídebb tájainak havasai. Ezek többnyire mész- és dolomithegyeken terülnek el és ritkán érnek föl 2.000—2.200 méternyi magasságig, e mellett a hegység uralkodó alakúlatánál fogva több- nyire szelíd hajlású lejtők és fensíkok, melyeknek tágas téréin a legbujább fűtermés díszlik. Azért is épen ezeken virágzik legszebben a havasi tejgazdaság, a mely itt czélszerű berendezésű s csinos gazdasági épületekben folyik s a marha és a legelőterület gondozása tekintetében is bátran kiállja a versenyt bármely más alpesi ország tejgazdasági berendezésével. Ott ellenben, a hol a természet mostohább és kevesebbet nyújt s e kevés is csak költséges, fáradságos és nagyon bizonytalan úton-módon érhető el, mint pl. Bludenz és Montavon kerületeinek nagyobb részében, — ott bizony a vorarlbergi havasi legelők gazdálkodási berendezése és egész értékesítési módozata is sokkal alacsonyabb színvonalon áll.