Seite - 549 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

549 Ujabb időben pedig a Peronospora viticola nevű penészgomba fenye- gette nagy veszedelemmel a tiroli szőlőmívelést. E betegséget itt először 1880-ban tapasztalták. Eleintén csak őszszel és csupán a nedvesebb helyeken mutatkozott. Azonban évről-évre korábban kezdett jelentkezni s mind jobban növekedett az általa okozott kár, úgy, hogy némely vidéken már a szőlő- mívelés teljes abbahagyására gondoltak. De ezt az ellenséget is sikerűit 1886 óta legyőzni. Csakhogy az ellene való küzdelemben, ép úgy, mint a kénpor használatában, újabb teher hárúlt a tiroli bortermesztésre. Végűi nem feledkezhetünk meg az itt „Gosse" nevezetű szőlőpusztító kis hernyóról sem, a mely mint már száz meg száz évvel ez előtt, még ma is rengeteg károkat okoz Tirol szőleiben. Az Etsch-völgyben, különösen pedig ennek német lakosságú részében majdnem kivétel nélkül erny'ós lugasokon („Pergel44) nevelik a szőlőt. Bármit mondanak is a szőlőnevelés e módja ellen, az e vidéken eddig nemcsak fönmaradt, de még tovább is terjedt, főkép Trient környékén, a hol mellette még igen sok helyütt az ú. n. scarozzi-nevelést is látni. Ez abban áll, hogy a többé, vagy kevésbbé magasra növesztett szőlőtőke ágait a földbe ültetett s rendesen jó sokáig elevenen zöldelő fűzfagalyakra fonják akként, hogy félkörívekben hajolnak az egyik karóról a másikra s lehetőleg egyen- letes magasságban húzódnak az így alkotott vessző-sorfal hosszában. Azonban