Seite - 566 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

566 illetőleg nagybirtokosnak csupán az állam mondható, 111.588 hektárnyi (10.7%) erdejével s még néhány nagyobb község, vagy községcsoport, mely utóbbiak közül Ampezzo 10.730 hektárnyi, amazok közül Fleims nagy- község 11.705 hektárnyi erdejével érdemel említést és pedig azért is, mert ezek az erdők igen értékesek s egy idő óta jó kezelésben is részesülnek. Az állam a jelen század közepéig régebbi rendeleteknek egész sora s különösen ama bánya- és erdőrendszabály alapján, mely Ferdinánd idejében 1553-ban kelt, a tartomány valamennyi erdejére nézve tulajdonjogot formált, kivévén azokat, melyek adománylevéllel kerültek magánosok, vagy alapít- ványok tulajdonába. A községeknek csak az a joguk volt meg, hogy bizonyos erdőrészekben fa- és alomhasználatot gyakorolhattak s legeltethettek. Idők folyamán aztán ebből az állapotból igen sok tulajdonjogkövetelés keletkezett, a szabad haszonvételekkel túlzásba csaptak, míg végre Ferdinánd császár és király 1847. február hó 6-án kelt rendeletével a zavarokat meg nem szűntette, mely rendelet értelmében mindazon erdők, melyek főként a fém- és sóbányák üzemének folytathatása czéljából szükségesek voltak, állami erdőknek nyilváníttattak, a többi erdő pedig a községek tulajdonába adatott. A mai állami erdők legnagyobb része az Alsó- és Felső-Inn-völgyben fekszik s csak kevés állami erdő van Tirol déli felében. Az Alsó-Inn-völgy táján az erdők 43%-a az államé, egyebütt azonban mindenfelé kevesebb; de mindenütt a jó kezelés példái s különösen az Inn-völgy és a bajorországi határvonal közt fekvő thierseei, brandenbergi, achen-völgyi, hinterrissi és scharnitzi kiterjedt erdőségek, melyek egymással összefüggésben Tirol legszebb fekvésű s legjobb zárlatú erdőségei. A Felső-Inn-völgy s a Lech- völgy táján kisebb-nagyobb részletekben szétszórva még 14%-ig emelkedik az állami erdők területe; de Dél-Tirol német részén már csak ll/2 s Trient vidékén csak 2l/2°/0-ot tesz; noha másfelől, a körülményekhez képest nagy jövedelmezőség s gazdasági fontosság tekintetében leggyönyörűbb állami erdőbirtokok épen az utóbb említett két vidéken vannak. Ilyen a Villnös- völgyi erdő a Geiszler hegycsúcsok lábánál; a Karrer-erdő Welschnofen mellett pompás sötétkék Karrer-tavával, melynek csöndes vizében a Latemar- és a Rosengarten-hegység dolomit oldalai tükröződnek; továbbá Paneveggio és St. Martino szép erdei, melyeknek sötétlő lombsátorai mögött annál hatásosabban tűnnek elő a fehér- és rózsaszínben úszó Cimon és a Pale di St. Martino sziklatornyai; s ilyen végűi a Cavalese melletti Cadino dúsan jövedelmező erdeje,