Seite - 570 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

570 immár nagyon szűk területre szorította e fanemet; azonban a Közép-Alpok magas völgyeiben, így az ötz-völgyben, Kaunser- és Pfunderer-völgyben, a Sulden- és Martell-völgyben még mindig tetemes részét teszi a faállo- mánynak; a vörös-fenyűéhez képest sűrű ágazatú és alacsony koronája s kékes-szürke színben úszó tömött lombozata élénk változatosságúvá teszi a fenyveseknek helyenként igen is egy szabású képét. Igen üdvös dolog, hogy az állami erdészet s felügyelet mind több-több gondot fordít e kiválóan becses fanem fentartására s ültetés útján való tovább terjesztésére, mely czélból már is több csemete-kert foglalkozik tisztán havasi-fenyű csemeték termesztésével. A Közép-Alpesek őshegyi talajtól borított számos völgyében a mész- hegyek honos faneme, a törpe-fényű teljesen hiányzik s általában véve is csekély számban fordúl elő; helyette a sziklás magaslatokon a hegyi éger alkot áthatatlan sűrű állabokat. Ezen kivűl a nyirkosabb völgyekben még a hamvas éger is előfordúl szórványosan, de egyéb lombos fanem igen ritka. A nyir/a azonban a fényűkét mindenütt követi s az erdei fenyűvel együtt a legroszabb termőhelyet is elfoglalja; az alomhasználattal és legeltetéssel tönkre tett hegyoldalakon azonban fiatalon lerágott nyomorék fényűk társa- ságában oly girbe-gurba növésű ritkásokat alkot, melyek az erdő elnevezésre már nem is érdemesek. Itt-ott kisebb-nagyobb csoportokban, vagy kis álla- bokká alakúlva látni még szép hegyi juhartörzseket, kőrist s még hársat is, mely fanemek a többi, helylyel-közzel előfordúló lombos fákkal együtt, erre felé, mint a vidék külön díszei és ritkaságai, lehető kíméletben részesülnek. Változatosabb és kiesebb az erdő képe az éjszaki Mész-Alpesek terü- letén, hol mind több-több lombos fanem vegyül belé, különösen pedig bükkfa, mely itt majd mindenütt előfordúl hol elszórtan a fenyvesek közt, hol kisebb-nagyobb tiszta állabot alkotva, s mely a lakosságnál takarmányúl fölhasználható gazdag lombozatáért is becsben áll. E vidéken különben a fenyvesek maguk is eléggé változatosak ; a lúcz- fenyű mellé a jobb talajú éjszaki hegyoldalakon jegenye-fenyit csatlakozik, a déli lejtőkön s omláshalmokon az erdei-feìiyu, a magaslatokon pedig a vörös-fenyű; van itt-ott havasi-fenyű7 sőt néhol még tiszafa is, még pedig igen nagy korú és hatalmas példányokban. A legfelsőbb övet a törpe-fenyű foglalja el, melynek egyébként csekély hasznú sűrűsei hathatós védelmet nyújtanak az alantabb fekvő erdős területeknek. Az Innsbrucktól Arlbergig húzódó hegyláncz déli meredek oldalain az erdei-fenyű honos, mely azonban helyenként, a hol a talaj többnyire száraz és sziklás, igen satnyán marad.