Seite - 572 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

572 1 1%-át teszi. Ezek a bokorszerű s embernyi magasságot csak ritkán haladó sarjerdők a legkülönfélébb lombos fanemekből állanak; legtöbb köztük a tölgy és a bükk; de nem ritkán fordulnak elő a cserjék sem, különösen a mogyoró és a Berberis vulgaris, meg az akácz s a folyók mentén a nyár és az éger. Néhol e bokros erdőknek a szelíd gesztenye, a virágos kSris, a Summach, mely tetemes mennyiségű cserző- és festőanyagot szolgáltat, a komlós vénicz/a és az örökzöld tölgy szinte délvidéki színezetet adnak. Az igen rövid s gyakran csak 4 — 6 évre, vagy ritkábban 10—12 évre terjedő vágás-korok alkalmazása, a minek oka a túlságos népesedésben és a lakosok szegénységében keresendő, mindenesetre kárára s talán végveszélyére is van az állandó üzemnek ; mert kétségkívül azokat a ma kopasz, vagy csak néhány bokortól hézagosan födött hegyoldalakat is, melyek Dél-Tirolban oly nagy kiterjedésűek, valamikor szintén efféle rövid vágás-korok alkal- mazása mellett kezelt sarjerdők borították. Dél-Tirol szálerdeiben, melyeket általában fenyű-fanemek alkotnak, a lombos fanemek közül csak a bükk, a tölgy, a szil és a gesztenye fordúl elő, ámbár csak elszórtan, itt-ott, egyenként s legfölebb kis csoportban. A fényűk közül legtöbb a lúcz mindenfelé. Ez az egyedüli állabalkotó fanem. A lúczfenyű fejlődése itt az enyhébb éghajlatnál s a talaj jóságánál fogva, kivált a fensíkokon, szerfölött szép; 1.500 —1.700 méter magasságban 36—40 méter magas lúczfenyű épen nem ritka; az pedig könnyen érthető, hogy az ilyen termőhelyen nőtt lúczfenyűknek keskeny évgyűrűjű, egyenes és ágatlan törzse igen becses hasító- és hangszerfát szolgáltat, s hogy e törzseket, mint árboczfákat, a tengerészek is nagyra becsülik. A magasabb regiókban a lúcz mellett otthonos a vörös-fenyű, alantabb fekvő helyeken a jegenye s néhol az erdei-fenyü, s a legmagasabb erdőövben pedig meg- lehetősen gyakori a havasi-fényit is. Vorarlbergben az erdők állománya a mívelés alatt álló területnek csak 28%-át teszi ugyan, e csekélyebb erdőterületnek gazdasági állapota azonban sokkal kielégítőbb, mint a tiroli erdőké. E kis tartománynak mindössze 67.670 hektárra menő erdőterületéből 46.7% a községek tulajdonában van, közel 52%-a pedig paraszt-birtok, vagy másféle kisebb magánbirtok. Hit- bizományi erdő, vagy nagyobb uradalom egyáltalában nincs, s az állam kezében is csak 1.049 hektár, tehát az összes erdőknek csak mintegy 1 y2%-a van. Az erdők jó gazdasági állapotának két fő okát lehet megjelölni; az egyik abban rejlik, hogy a termőhelyek minősége természettől fogva