Seite - 573 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

573 igen kedvező és hogy ez sem czélszerűtlen használattal, sem korlátlan alomszedéssel meg nem rontatott; a másik pedig a vorarlbergiek rend- és tisztaságszeretetében keresendő. A gazdálkodási mód majdnem mindenfelé a szálaló. Valamint Vorarlbergben általában többféle éghajlati és gazdálkodási ellentét egyesül egy-egy kis területen : hasonlót tapasztalhatni a tulajdonképi magashegységi jellemű erdőségben is a Scesaplana- és Silvretta-hegycsoport felé emelkedő völgyekben, hol a lúcz-fenyű uralkodik a hegyi fényű társasá- gában, és a törpe fényű is nagy területeket foglal el ; míg a hegyek lábánál elterülő rajnai síkokon égeresek állanak, a hegyoldalakat pedig pompás, buja növésű lombos erdők fedik. A legjövedelmezőbb erdőterületek Rank weil, Hohenembs és Dornbirn körűi a Bregenzi-erdőnek a Rajna lapálya felé ereszkedő lejtőin vannak s ezek közt Dornbirn községnek 800 hektárnyi igen jó karban tartott erdeje, meg a Müsel-Rudach kis állami erdő. A lúcz- és jegenye-fenyvesek közébe szórtan, vagy külön lomblevelű erdőkben leg- többnyire a bükk, szil, kőris, tölgy és a hegyi juhar fordul elő, a magasabb helyeken azonban díszlenek a havasi fényű és a tiszafa is; a sziklás terüle- teken pedig s a felső régiókban, így a Canisfluhe és Mittagsspitze nevű hegycsúcsokon mindenütt uralkodik a törpe fényű. Nem lehet ellenben sehol látni erdei és vörös-fenyűt. Megemlítésre méltó, hogy a legjobb álla- potban lévő erdők a kisebb magánbirtokosok tulajdonában vannak. Tirol és Vorarlberg erdőségeinek azon fontosságuk mellett, hogy a tájak szépségét és kiességét emelik, továbbá hogy védelmet nyújtanak és a vizek lefolyását szabályozzák, nem szabad megfeledkeznünk ez erdők köz- gazdasági fontosságáról sem; mert nem kevés az a haszon, melyet az erdők termékei nyújtanak, s nem kicsinylendő az a körülmény sem, hogy az erdők állandóan ellátják munkával a népet, s e mellett számos iparágat tartanak életben. Az, hogy a magashegységi erdők egy része, mint véderdő, e hasz- nosításhoz egyenesen nem járúl, itt figyelmen kivűl hagyható. És kivált ezen tartományokban, hol a termő területeknek majdnem fele erdő, s hol minden egyes lakosra több mint egy hektárnyi erdő jut, az erdőgazdaság tényleg nem is elégedhetik meg azzal, hogy csupán a lakosság folytonos faszükségletének fedezéséről gondoskodjék ; hanem bizonyára s nyilván hivatva van még arra is, hogy a tartomány vagyonosodásának előmozdítá- sára a nyers faanyagnak külföldre való vitelével, avagy épen a faanyagnak a tartomány határain belül történő ipari feldolgoztatásával tetemesen közre- működjék. így is van ez valóban. A baromtenyésztés mellett az erdőgazdaság